Kereskedési stratégiák alapjai

A stratégiaalapú tőzsdei kereskedés alapvetően három lépésből áll:

1. Stratégia kialakítása
2. Stratégia alkalmazása (technika és pszichológia)
3. Kockázatkezelés

1. Stratégia kialakítása

A tőzsdén minden sikeres kereskedőnek van egy szabályrendszere: mit, mikor miért vesz meg, és mit, mikor miért ad el.

Tulajdonképpen minden kereskedési stratégiának egy pofonegyszerű szabálynak kell megfelelni: többet nyerjünk, mint veszítsünk tevékenységünk során. Pontosabban megfogalmazva a nyereséges üzleteken többször (nagyobb valószínűséggel) és/vagy többet (magasabb átlaghozam) nyerjünk, mint a veszteséges üzleteken. André Kostolany, a híres spekuláns - kis túlzással persze - azt mondta, hogy ő az esetek 51%-ában nyert csak, 49%-ban veszített, és a különbségből élt. De valójában, ha valaki nagyobbakat nyer, mint bukik, az is elég, ha az esetek kevesebb, mint felében találja el a helyes irányt.

Ilyen stratégiát bárki kitalálhat vagy fejleszthet, de az interneten is találhatunk tucatjával ilyeneket.

Egy egyszerű, ám igen hatékony stratégiára jó példa a mozgó átlagokra épülő kereskedési stratégia. Az alábbi grafikonon az OTP árfolyamát láthatjuk 2008. május 15. és 2010. március 26. között. A narancssárga vonal jelöli az 50-napos mozgó átlagot, vagyis az utolsó 50 nap záróárának átlagát.

Hogy mi a mozgó átlag haszna? Kiszűri a zajt. Figyeljük csak meg: 2008 őszéig nagyjából oldalazott, majd hirtelen lefordult, és 2009 elejéig iszonyú tempóban esett. 2009 elejétől 2009 tavaszáig egy kicsit még esett, majd újra elindult felfelé, hogy aztán 2009 végén kicsit oldalazzon, és csak 2010 tavaszán induljon el ismét markánsabban felfelé. 2008 ősze és 2009 tavasza között folyamatosan esett, vagyis – bár az árfolyam néha megindult felfelé – jelezte, hogy a trend még mindig lefelé mutat.

H i r d e t é s

Természetesen mivel mozgó átlag, a múltbeli értékek befolyásolják, mindig az árfolyammozgás mögött kullog. Az OTP árfolyama már 2009 márciusában elindult felfelé, de a mozgó átlag csak két hónappal később, májusban kezdett csak emelkedni. Továbbá a mozgó átlagok oldalazó piacon téves jelzéseket adnak. Persze arra kitűnő eszköz volt, hogy 2008 őszétől ne vegyünk OTP-t és rengeteg veszteségtől kímélhette meg a befektetőt, vagy rengeteget lehetett nyerni is ez alatt az idő alatt, ha valaki az árfolyamesésre spekulált.

Lehet például az egy stratégia, hogy amikor a mozgó átlag elindul felfelé, veszünk, és amikor elindul lefelé, eladunk. Mozgó átlagokra rengeteg stratégia létezik, csak hogy néhányat említsünk:

  • Mozgó átlag irányt változtat
  • Rövidebb mozgó átlag keresztezi a hosszabb mozgó átlagot (ha a rövidebb a hosszabb fölé megy, vételi jelzés, ha alámegy, eladási jelzés)
  • Rövidebb mozgó átlag és a hosszabb mozgó átlag közötti különbség változik (MACD stratégiák, lásd 5. lecke, MACD)
  • Árfolyam keresztezi a mozgó átlagot (ha fölémegy, vételi jelzés, ha alámegy, eladási jelzés)

Mozgó átlagokat sokféle időtávra lehet alkalmazni: rövidebbre 20-napos, közepesre 50-napos, hosszúra 200-napos a bevett szokás. Lehet természetesen perces, félórás, vagy akár heti árfolyamokra is használni. Mozgó átlagokat továbbá nem csak záróárakra, hanem nyitó, minimum és maximum árakra is lehet húzni. (Erre is léteznek érdekes stratégiák, és azért hatékonyabbak, mert figyelembe veszik a napon belüli mozgásokat.) Ráadásul a mozgó átlagot többféleképpen is lehet számítani: az egyszerű számtani átlag mellett, súlyozott, forgalommal súlyozott és exponenciális átlagok is léteznek.

Láthatjuk, hogy rengetegféle stratégiát lehet kiépíteni a különböző változók változtatásával. Azonban a lényeg, hogy olyan stratégiát érdemes változtatni amit aztán könnyű a gyakorlatba ültetni.

Sokan azt gondolják, önmagában egy jól működő befektetési stratégia vagy szabály elegendő a sikeres tőzsdézéshez. Elég tudni, hogy mikor kell valamit venni, és mikor kell eladni. Ez sajnos egyáltalán nem igaz! És ezzel máris elérünk a második fejezethez.

2. A stratégia alkalmazása

A stratégia gyakorlatba ültetése ugyanis rengeteg buktatóval jár. Ezeket a nehézségeket két csoportra oszthatjuk:

1. Technikai megvalósítás
2. Pszichológiai buktatók

2.1. Technikai megvalósítás

Ahhoz, hogy a stratégiát megvalósítsuk, nyilvánvalóan szükség van arra, hogy az adott tranzakciókat (vételt vagy eladást) meg tudjuk valósítani akkor és azon az áron, amin a stratégia megköveteli. Vagyis szükségünk van azonnali piaci elérésre. Ezt vagy úgy érjük el, hogy automatizáljuk a kereskedést, vagy úgy hogy folyamatosan figyeljük, és azonnal mi magunk cselekszünk. Azonban, ha végre is tudjuk hajtani az adott pillanatban a kívánt tranzakciót, egy dologgal mindenképpen kell számolnunk.

Ez pedig az, amikor a stratégia jelzést ad, az árfolyam hirtelen változhat, és korántsem biztos, hogy pontosan azon az áron tudunk teljesíteni, mint amin szerettük volna. Ezt a szaknyelvben, "slippage"-nek (csúszásnak) nevezik. Például, ha a stratégia szerint akkor kell OTP-t vennünk, ha az árfolyam 6040 forint fölé megy, és az árfolyam hirtelen 6030-ról 6050-re ugrik, lehet, hogy már csak 6050 forinton tudunk vásárolni.

A slippage csökkentésére két megbízástípust lehet használni: limit és entry stop. A limitáras megbízás, amikor megállapítunk egy maximum értéket a vásárláshoz, vagy minimum értéket az eladáshoz. A slippage azonban általában nem akkor jelentős, amikor limitáras megbízást tudnánk használni, hanem pont az ellenkező esetben, amikor egy bizonyos szint elérése váltja ki a megbízást, mint ahogy azt a fenti példában láthattuk. Erre az esetre az entry stop típusú megbízást lehet használni, azonban ezt nem minden rendszer támogatja, és azok sem garantálják 100 százalékban az azon az áron való teljesülést.

2.2. Pszichológia

A kereskedési stratégiák legnagyobb ellensége, azonban nem a technikai megvalósítás, hanem saját magunk vagyunk. Ugyanis, ha nem automatizáltuk a rendszerünket (és erre egyébként elég korlátozott lehetőségeink vannak, hacsak nem vagyunk bankházak), minden tranzakciónál fennáll a veszélye, hogy elbizonytalanodjunk, mert

a) az elmúlt tranzakciók éppen nem jöttek be (drawdown) vagy
b) figyelembe veszünk más tényezőket is a stratégiánkon kívül (pl. a stratégiánk azt mondaná, hogy vegyünk, de másrészről viszont lehet, hogy már azt gondoljuk, túlvett a részvény).

S végül nem vásárolunk, pedig pont ez az üzlet jönne be, és eltörölné az előző sikertelen tranzakciók veszteségét. Meg kell tanulnunk ragaszkodnunk a stratégiánkhoz, ha sikeresek akarunk lenni. Ez borzasztó egyszerű dolognak tűnik, mégis pontosan emiatt lesznek olyan kevesen sikeres tőzsdések.

A stratégia megválasztásánál éppen ezért arra kell törekednünk, hogy mind technikai, mind pszichológiai szempontból könnyen végrehajtható legyen. Célszerű, ha

  • minél kevesebb tranzakciót kell végrehajtanunk,
  • minél inkább automatizálható,
  • minél kevesebb a veszteséges üzletek aránya és
  • minél alacsonyabb a veszteséges üzletek egymás utáni száma (drawdown).

3. Kockázatkezelés

A kockázatkezelés valójában a stratégia kiépítésének része, de sokan megfeledkeznek róla. Viszont annyira fontos, hogy érdemes erről külön is beszélni.

A felvállalt kockázat legjobb mérőszáma a VAR (Value At Risk), ami nem más, mint az a forintban kifejezett érték, amit egy tranzakció során maximálisan hajlandóak vagyunk elbukni.

Sokan ezt például a portfoliójuk 1%-ban limitálják, vagyis azt mondják, hogy egy üzlet során portfoliójuk maximum 1%-át hajlandók elbukni. Ezt úgy érik el, hogy minden pozíciónyitáshoz (eladáshoz vagy vételhez) meghatároznak egy stop-loss szintet, (vagyis egy olyan árfolyamot, amin mindenképpen lezárják veszteséggel a pozíciójukat) és így elkerülik, hogy még több legyen a veszteségük.

A VAR és a stop-loss szint eredője a megfelelő méretű pozíció felvállalása (position sizing). Akkora pozíciót szabad csak felvenni, amit ha a stop-loss szinten kell veszteséggel lezárni, a belőle eredő veszteség nem haladja meg a VAR szintet.

Képletszerűen:

, ahol

N a kívánt darabszám, VAR% a portfolió százalékában kifejezett maximális kockáztatandó összeg, PORT a portfolió értéke, P0 a tranzakció nyitóára, PSL a stop-loss szint.

Például Van 1.000.000 forintunk, és annak maximum 1%-át (10.000 forintot) vagyunk hajlandóak elbukni egy üzleten, és a stratégiánk szerint 5000 forinton veszünk OTP-t, a stop-loss szint pedig 4900 forint, akkor 100 darabot fogunk venni, mert (1% x 1.000.000 / (5.000 - 4.900) = 100.

A stop-loss szint meghatározása természetesen a stratégia kialakításának része, fontos, hogy ne egy szépen hangzó kerek szám legyen csak, hanem mindig valós kereskedési alapja legyen, egy olyan szint, ahol ténylegesen a trend megfordulása feltételezhető.

Vissza az oktató anyagokhoz