8. lecke: Portfolióépítés, diverzifikáció

Ez a fejezet arról szól, hogy hogyan építhetünk fel egy részvényportfoliót, és hogyan csökkenthető a részvénybefektetések kockázata.

Kockázat, béta, korreláció

A részvények kockázatát legalább két elemre bonthatjuk: egyedi és részvénypiaci kockázatra. A piaci kockázatot pedig tovább bonthatjuk lokális és globális (nemzetközi) részvénypiaci kockázatra. Nem nehéz belátni, hogy ha a piac esik, a részvények többsége esik, és a részvénypiacok nemzetközi szinten is jellemzően hasonló irányban mozdulnak el.

Egy részvény önmagában véve magas egyedi kockázattal rendelkezik. Az hogy egy adott részvény milyen mértékben mozog együtt a piaccal, a részvény bétája fejezi ki. (A részvény bétáját úgy számítjuk ki, hogy a piac (index) és a részvény hozamaira egy regressziós analízist végezve megkapunk egy elsőfokú függvényt, aminek meredeksége a béta. Ez ugyanaz a béta, amit a WACC-számításhoz használunk.)

Minél nagyobb a béta, annál nagyobb kilengésekre képes az adott részvény a piachoz képest. Ha a részvény bétája negatív, akkor az azt jelenti, hogy a piaccal ellentétes irányban mozog a részvény, vagyis ha a piac emelkedik, a részvény általában esik, míg ha a piac esik, a részvény emelkedik. Természetesen a részvények általában pozitív bétával rendelkeznek. A piaccal pontosan megegyező mértékben változó részvények bétája 1. A spekulatív és a ciklikus iparágakba (pl. autógyártók, kiskereskedelmi áruházak, stb.) tartozó részvények jellemzően 1-nél nagyobb, míg a defenzív iparágakba (pl. közszolgáltatók) 1-nél kisebb bétával rendelkeznek. Az azonos iparágakba tartozó cégek jellemzően hasonló bétával rendelkeznek, hiszen hasonló tényezők hatnak rájuk.

H i r d e t é s

Diverzifikáció

Egy részvény kockázata nagyobb, mint két részvény kockázata, ugyanis két részvény valószínűleg nem fog teljesen egyforma mértékben elmozdulni, és az egyik tompítja a másik hatását. Minél több részvényt vásárolunk, annál közelebb kerülünk a piaci kockázathoz, vagyis annál inkább eltörpül az egyedi részvénykockázat. Természetesen az azonos iparágba tartozó részvények korrelációja magas, ezért kevésbé járulnak hozzá a portfolió kockázatának csökkentéséhet. Általában 15-20 részvénynél jutunk el arra szintre, ahol az egyedi részvénykockázatok megszűnnek. A kockázatok megosztását több befektetés között diverzifikációnak hívjuk. Továbbá nem csak egy adott piac részvényei között, hanem nemzetközi részvények között is diverzifikálhatunk, amivel az egyedi részvénypiac kockázatát is megszüntethetjük, vagyis nemzetközi szinten is érdemes diverzifikálni.

Részvény diverzifikáció

A nemzetközi diverzifikáció fontosságára a legjobb példa a japán piac, mely immár több mint 20 éve esik, vagyis egy japán befektető hiába rendelkezett egy jól diverzifikált japán részvényportfolióval, a helyi piac kockázatát nem tudta eliminálni a befektető.

A széleskörű diverzifikációval szemben áll a koncentrált vagy fókuszált portfolió. Ezt az elvet követi Warren Buffett, aki szerint 5-10 befektetésből kell felépíteni egy portfoliót, mivel ennél több céget nem ismerhet jól egy befektető, és a nagyobb fokú diverzifikáció csupán a piaci hozamhoz vezet, vagyis a befektetésnek nincs hozzáadott éréke.

Most pedig lépjünk ki a részvények köréből egy kicsit, ugyanis egy befektető portfoliója nem csak részvényekből kell hogy álljon. A részvények aránya a portfolión belül a részvényhányad vagy részvényarány. Mivel a részvények kockázatos eszközök, a befektető kockázatviselési képességétől és hajlandóságától függ, hogy mennyi részvényt tarthat. Minél nagyobb vagyonnal, minél magasabb jövedelemmel, minél alacsonyabb életkorral, minél nagyobb befektetési tapasztalattal és minél nagyobb mentális kockázattűrő képességgel rendelkezik valaki, annál magasabb részvényhányadot tarthat.

 
Előző lecke

Vissza az oktató anyagokhoz