6. lecke: Részvénykiválasztás fundamentális és technikai eszközei

A részvénykiválasztás művészetét stock picking-nek nevezik angolul. Ezt a tehetséget vagy tudást díjazzák a legjobban az alapkezelők, ami a felülteljesítő részvények kiválasztásának képességét jelenti, vagyis azon részvények megtalálását, amelyek az átlagnál (jellemzően egy indexnél) jobban teljesítenek. A feladatot természetesen kibővíthetjük szektorokra (iparágakra) vagy országokra, régiókra is. Fontos megjegyezni, hogy a felülteljesítés csupán annyit jelent, hogy magasabb hozamot ér el az indexhez képest. Ha az index 10 százalékot esik, és egy papír csupán 5 százalékot esik, akkor az felülteljesítő. Az átlagnál rosszabbul teljesítő papírok pedig alulteljesítenek. A legjobb részvények kiválasztása tehát nem jelent feltétlenül pozitív hozamot.

Azt, hogy melyik részvény/szektor/ország/régió fog az átlag felett teljesíteni, több módon is megközelíthetjük.

Fundamentális megközelítés

Bottom-up: A fundamentális elemzés eszközeivel elemzünk vállalatokat, és meghatározunk célárakat (valós érték). A célár és a jelenlegi ár közötti különbség a potenciál. Ha a célár magasabb a jelenlegi árnál, akkor felértékelődési potenciál-ról (upside potential) beszélünk. A legnagyobb potenciális áremelkedéssel kecsegtető részvény teljesít majd a legjobban a bottom-up megközelítés szerint. Az egyes részvényekből aztán összerakjuk az egyes iparágak, országok, régiók átlagos felértékelődési potenciálját, és azokat rangsoroljuk. A potenciál mellé bekerülhet még esetleg a kockázati tényező, vagyis hogy mekkora valószínűséggel következik be a várt felértékelődés, és ezzel korrigálhatjuk rangsorunkat, vagyis a kockázat/hozam mátrix arányában választhatjuk ki a legígéretesebb részvényt.

H i r d e t é s

Top-down: Ebben az esetben először a világ valamint a régiók és országok gazdaságát vizsgáljuk meg, és kiválasztjuk a legígéretesebb régiót vagy országot, ami a leggyorsabban nő, de nincsenek stabilitási gondjai, stb (lásd előző lecke). Ha egy adott országon belül kell felülteljesítő papírokat találni, akkor természetesen ez a lépés kimarad. Majd az országon, régión belül megkeressük azokat az iparágakat, melyek a legjobban profitálnak a növekedésből, vagy egy-egy pozitív változásból (technológiai, politikai, szabályozási, stb). Majd a szektorokon belül kiválasztjuk a legígéretesebb cégeket.

A top-down és a bottom-up stratégiának is megvan a maga helye egy befektető eszköztárában. Amikor a makrogazdasági problémák kerülnek előtérbe (pl. 2008-2010), akkor a top-down megközelítés visz könnyebben sikerre, amikor azok háttérbe szorulnak, akkor a bottom-up. Ha nincsenek makrogazdasági problémák feltehetőleg mindkét módszer közel azonost eredméyt ad.

Kvantitatív: A kvantitatív megközelítés arra utal, hogy egy rendelkezésre álló adatbázisban bizonyos paramétereknek megfelelő részvényeket keresünk, szűrünk (screening). Ez is bottom-up megközelítés végső soron, azonban nem a célárak és a cég fundamentális kilátásai alapján keresünk részvényeket, hanem a vállalat mutatószámai alapján. Pl. a 20% feletti ROE (Return on Equity = Tőkemegtérülés)-vel, 10%-nál nagyobb EPS-növekedéssel és 1-nél alacsonyabb PEG mutatóval rendelkező részvényeket szűrjük ki az adatbázisból, mert azt gondoljuk, hogy ezen tényezők biztosítják a felülteljesítést. A szűrés természetesen korábbi vizsgálatokon és az elemző személyes meglátásain alapszik.

Egyedi sztori: Ez is tulajdonképpen egy bottom-up megközelítés, de annál egyszerűbb. Egész egyszerűen a megérzéseinkre és/vagy tapasztaltunkra hallgatva kiválasztunk egy olyan részvényt, ami felkeltette érdeklődésünket egy cikk, egy elemzés vagy valamilyen személyes tapasztalat alapján. Pl. ha valaki a 90-es évek elején felismerte a számítógépek terjedését és az azokban rejlő potenciált, és ezekbe a vállalatokba fektetett, az egy felülteljesítő szektorba fektetett be. Ide tartoznak továbbá Jim Rogers nyersanyag-befektetései is, aki utazásai során a többiek előtt ismerte fel a fejlődő országok várható nyersanyag igényét.

Technikai elemzés

Relatív erő: Ez a relatív erő nem keverendő össze az RSI-vel. Egy részvény relatív ereje azt mutatja meg, hogy alul- vagy felülteljesít egy átlagot. Számítása roppant egyszerű: a részvény árfolyama osztva az átlag árfolyamával. Itt is abból indul ki a technikai elemzés, hogy az árfolyamok trendben mozognak, és ez nincs másképp a relatív erővel sem. Az erős részvények trendszerűen felülteljesítenek, míg a gyengék folyamatosan alul. Természetesen mint az árfolyam-trendeknél, itt is igaz, hogy léteznek trendfordulók, és olyan is előfordul, hogy nincs meghatározható trend a relatív erőben. Ahhoz, hogy a relatív erő trendjét vizsgálni tudjuk, a relatív erőre egy mozgó átlagot húzunk. Ha a mozgó átlag felfelé tart, az adott részvény felülteljesít, ha lefelé, akkor alulteljesít.

Relatív erő

A fenti ábrán jól látható, hogy például az OTP kisebb megtorpanásokkal, de folyamatosan felülteljesítette a BUX indexet (a zöld vonal számítása: OTP árfolyam osztva BUX árfolyamával, majd erre a számra egy 60-napos mozgó átlagot számoltunk, végül 100-zal indítottuk az idősort) 2009 áprilisa és 2010 márciusa között. Az Egis 2009 nyarán felülteljesített, majd onnantól kezdve folyamatosan alulteljesítő volt. A Magyar Telekom pedig folyamatosan alulteljesítő volt. Vagyis aki ez alatt az idő alatt OTP-t tartott, Magyar Telekomot pedig nem, esetleg shortolta azt, az felülteljesítette a BUX index hozamát.

Erőrangsor: Ez egy pofonegyszerű megoldás az erős részvények vagy piacok megtalálására. Abból indul ki, hogy az erős erősebb lesz, a gyenge pedig gyengébb, persze minden egyszer véget ér, de valóban sokszor igaz ez a megállapítás, mint ahogy a fenti példából is láthattuk. A részvények, szektorok, országok rangsorolása ebből a szempontból a következő két szempont alapján történhet. 1) Az a legerősebb, aki az elmúlt 6 hónapban a legjobban teljesített. 2) Az a legerősebb, aki az 1-éves csúcsához a legközelebb tartózkodik. Nyilván ezek fordítottjával a leggyengébb részvényeket találhatjuk meg. Tehát ez a stratégia azt mondja, hogy azokból kell vásárolni, amik a legtöbbet emelkedtek, és közel vannak éves csúcsokhoz, esetleg éves csúcsukon állnak.

Technikai szűrés: A technikai szűrés a kvantitatív elemzéshez hasonlít, csupán az a különbség, hogy itt nem fundamentális szempontokra, hanem technikai szempontokra keresünk rá. Pl. olyan részvényeket keresünk, amelyek RSI-je 30 alatt van, és MACD-je pozitív (ezekről lásd a Technikai indikátorokról szóló leckét).

Természetesen minden eszközt a fordítottjára lehet fordítani, és a legrosszabb részvényeket shortolni, azaz árfolyamesésükre spekulálni. Fontos kihangsúlyozni továbbá, hogy minden befektetést kockázat szempontjából is vizsgálni kell, és nem elég a hozampotenciált szem előtt tartani.

Előző leckeKövekező lecke

Vissza az oktató anyagokhoz