4. lecke 1. rész: Bevezetés a technikai elemzésbe

A technikai elemzés a fundamentális elemzéssel szemben nem foglalkozik a vállalat értékével, hanem teljes egészében a piaci kereslet és kínálat elemzésére támaszkodik. A technikai elemzők ezért egyedül a részvények árfolyamát figyelik, hiszen abban megmutatkozik a kereslet és kínálat változásának minden mozzanata. Mivel az árfolyamgrafikonok (chartok) a kereslet és kínálat időbeli változását mutatják meg grafikus, szemléletes formában, a technikai elemzőket chartistáknak is szokták nevezni.

A modern technikai elemzés gyökerei a 20. század elejére tehetők, de már a 17-18. századból is ismerünk feljegyzéseket, írásokat a piac technikai megközelítéséről európai és ázsiai íróktól egyaránt. Charles Dow, a Dow Jones & Co. egyik alapítóján kívül többek között John Magee és Welles Wilder ismert fel olyan koncepciókat és alkotott meg olyan indikátorokat, amiket a mai napig használnak a technikai elemzők. Korunk talán legnevesebb technikai indikátor gyártója Tom DeMark (DeMark mutatók).

Fontos kiemelni, hogy bár a technikai elemzés eszköztára sok mindent elárul egy adott instrumentum (részvény/piac/deviza/stb) állapotáról, nem jelent tökéletes és végső megoldást a vételi és eladási pontok meghatározására. Természetesen ugyanez igaz a fundamentális elemzésre.

H i r d e t é s

Grafikonok típusai

Egy grafikon azt mutatja meg, hogy az idő során hogyan változik egy adott eszköz árfolyama, azaz hol történt kötés, hol találkozott a kereslet és kínálat az adott időpillanatban. Ezt egy sima vonallal rajzolhatjuk le. Azonban ahhoz, hogy egy hosszabb időtáv árfolyammozgását jelenítsük meg grafikus formában, érdemes egy tömörebb formátumot alkalmazni az árfolyammozgás szemléltetésére. Ez úgy lehetséges, hogy egy adott pontban mutatunk meg egy 10 perces vagy fél órás vagy egy egész napos mozgást. Az adott időintervallum alatt z árfolyammozgásnak négy fontos elemét kell ismernünk: a nyitó, záró, minimum és maximum árakat, vagyis hogy pl. a nap elején hol nyitott, a nap végén hol zárt, illetve mi volt az a minimum és maximum ár, ami között mozgott a nap folyamán az árfolyam. Erre két grafikai megjelenítés terjedt el széles körben. Az egyik az oszlopdiagram (bar chart), a másik pedig a gyertyadiagram (candle chart), ami még szemléletesebbé teszi az adott instrumentum árfolyamának vizuális megjelenítését.

Az alábbi ábrán az oszlopdiagram (bar chart) két eleme látható. A függőleges vonal mutatja meg azt a tartományt, a minimumot és a maximumot, amin belül az adott instrumentum mozgott egy adott időtartamon belül (pl. egy nap, egy hét, fél óra, stb.). A balra mutató szár a nyitó, a jobbra mutató szár a záró árat jelöli.

oszlopdiagram

A második ábrán pedig a gyertyadiagram (candle chart)két eleme látható. A függőleges vonal itt is ugyanúgy mutatja azt a tartományt, a minimumot és a maximumot, amin belül az adott instrumentum mozgott egy adott időtartamon belül (pl. egy nap, egy hét, fél óra, stb.). A nyitó- és záróár viszonyát azonban színnel jelölik, ezért jóval szemléletesebb és kedveletebb ez a megjelenítés. Ha a téglalap világos színű (zöld vagy fehér általában), akkor az alsó vonal a nyitóár, a felső pedig a záró. Ha viszont sötét színű (piros vagy fekete általában) a gyertya, akkor a felső vonal a nyitóár, és az alsó a záró.

gyertyadiagram

A következő ábrán példaként a német DAX index napi bontású gyertyadiagramját láthatjuk.

DAX példa

Technikai elemzés eszközei

A technikai elemzés eszköztára rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, azonban továbbra is alapvetően három eszközcsoportot különböztethetünk meg. Az első és legkézzelfoghatóbb módszer kizárólag az árfolyamváltozást és a forgalmat veszi górcső alá. A második, kicsit bonyolultabb módszer abból indul ki, hogy a múltban látott árfolyammozgások ismétlődnek újra és újra, ezért a múltból kiindulva alakzatokat vagy hasonlóságokat keres. A harmadik megközelítés, a legbonyolultabb, pedig az árfolyammozgásból mutatókat (indikátorokat) számol, és az alapján keres belépési és kiszállási jelzéseket. A második módszernek több alfaja is létezik; lehet szó egyszerű alakzat-felismerésről (pattern recognition), hasonlóság elemzésről (similarity analysis) és japán gyertyaalakzat-elemzésről (Japanese candlestick analysis).

Induljunk el az első, legegyszerűbb és talán legbiztosabb módszerrel. Ez a módszer a következő dolgokat elemzi: Milyen irányú trendben halad a piac? Hol van ellenállás vagy támasz? Hogyan alakul a forgalom?

Trendelemzés

Ha az árfolyam folyamatosan egyre magasabb lokális csúcsokat üt meg, és csak egyre magasabbra esik vissza korrekciók idején (higher highs, higher lows), felfelé irányuló trendről beszélünk. Ha viszont az árfolyam egyre alacsonyabb lokális mélypontokra esik, és csak egyre alacsonyabb szintekre emelkedik a korrekciók idején (lower highs, lower lows), lefelé irányuló trendről beszélünk. Ha az árfolyam szemmel láthatólag egyik kategóriába sem esik bele, és úgy tűnik egy sávban mozog, akkor oldalazó piaccal állunk szemben.

Felfelé irányuló trend esetén a visszaeséseket meg kell venni, és alapvetően vételekkel lehet pénzt keresni. Lefelé irányuló trendben bele kell adni a piacba, amikor emelkedik, és alapvetően eladásokkal vagy short pozíciókkal (esésre spekulálva) lehet pénzt keresni. Oldalazó piacon a sáv tetején adni, az alján pedig venni kell, egészen addig, amíg ki nem mozdul az árfolyam a sávból valamelyik irányba.

A trendelemzés másik módszere, hogy megnézzük, mit mutatnak a mozgó átlagok. Egy mozgó átlag az utolsó n darab árfolyam átlagát mutatja meg. Pl. egy 50-napos mozgó átlag az utolsó 50 nap záró árfolyamának átlagával egyenlő. A tőzsdén általában 20, 50 és 150 vagy 200 napos mozgó átlagot szoktak nézni a rövid-, közép- és hosszútávú trend mérésére. Meg kell különböztetnünk ugyanis a rövid-, közép- és hosszútávú trendet. Hosszútávú trendre példa a 2002-2007-es bikapiac, amikor az árfolyamok éveken keresztül, trendszerűen emelkedtek. Azonban ez alatt az 5 év alatt nem emelkedett a piac minden nap, vagy minden héten, vagy akár minden hónapban. A közép- és rövidtávú trendek időről időre egy irányban álltak a hosszú távú trenddel, néha pedig azzal szemben mentek.

Az alábbi ábrán látható egy példa arra, hogy a hosszú távú 150 napos mozgó átlag (narancssárga vonal) hosszú időn keresztül emelkedik, de a 20 napos (kék vonal) és az 50 napos (rózsaszín vonal) mozgó átlagok néha-néha oldalaznak vagy elindulnak lefelé, ami azt jelezte, hogy a rövid távú trend sokszor változott a hosszútávú trend (150 napos) változatlan maradása mellett. Minden kereskedőnek el kell döntenie, hogy milyen távú trendeket akar meglovagolni. Ha a hosszú távút, akkor nem szabad bedőlni a rövid távú trend visszaeséseinek.

A mozgó átlagoknak három tulajdonságát figyelhetjük meg.

Merre mutat a mozgó átlag? Felfelé = uptrend, Lefelé = downtrend, Oldalra = trend gyengülése, mely lehet átmeneti és tartós egyaránt
Az árfolyam a mozgó átlag felett vagy alatt van? Felette = uptrend, Alatta = downtred, Rajta = bizonytalanság, korrekció
A rövidebb mozgó átlag a hosszabb mozgó átlag alatt vagy felett tartózkodik? Felette = uptrend, Lefelé = downtrend, Rajta = bizonytalanság, korrekció

Egy uptrend lokális mélypontjait összekötve egy felfelé mutató trendvonalat (zöld vonal az alábbi ábrán) kapunk meg, amit ha lefelé áttör az árfolyam, további esésre, és egy downtrend kialakulására számíthatunk. Egy downtrend lokális csúcspontjait összekötve egy lefelé mutató trendvonalat (piros vonal az alábbi ábrán) kapunk meg, amit ha felfelé áttör az árfolyam, további emelkedésre, és egy uptrend kialakulására számíthatunk. Ezek a jelzések azonban sokszor tévesek, mivel a trendvonal megtörése csupán azt jelenti, hogy a lokális mélypontok/csúcsok üteme és/vagy egymástól való távolsága változott meg.

trendvonalak

Ellenállások és támaszok (Resistance and Support)

Ahogyan a nevük is sejteti az ellenállások és a támaszok olyan árfolyamszintek, amiken keresztül nem, vagy csak nehezen tud áthatolni az árfolyam. Tulajdonképpen a trendvonalak is egyfajta ellenállások (downtrend esetén) illetve támaszok (uptrend esetén), de az elnevezést sokkal inkább azokban az esetekbe használjuk, amikor egy adott árfolyamszintet többszöri próbálkozás után sem visz át az árfolyam, mert valami okból kifolyólag azon a szinten masszív ellentétes irányú érdeklődéssel (azaz kereslet vagy kínálat) találkozhatunk. Ellenállásokat és támaszokat jelölnek ki továbbá a lokális mélypontok illetve csúcsok is. Azonban egy ellenállás/támasz annál jelentősebb, minél többször pattan onnan vissza az árfolyam.

ellenállás és támasz

Jelentőségük abban áll, hogy ha egy ellenállás fölé megy a piac, szakszóval kitör, akkor venni kell, ha pedig a támasz alá esik a piac (letör), el kell adni. Ez természetesen semmi újat nem jelent a trendelemzésben tárgyaltakhoz képest, csupán közelebbi bepillantást nyújt a trendek világába. Viszont további megállapításokra juthatunk. Egy ellenállást minél többször közelít meg az árfolyam, azaz minél többször "teszteli meg", annál nagyobb a jelentősége az ellenállásnak. Minél nagyobb a jelentősége egy ellenállásnak, annál nagyobb a jelentősége a kitörésnek is, és annál valószínűbb egy komoly uptrend kialakulása. Miután az árfolyam áthaladt egy ellenálláson, a korábbi ellenállási szint támaszszintté válik, és ha visszaesik a támaszszint alá, akkor a kitörés behalt, és érdemes zárni vételi pozíciónkat. A fentiek természetesen igazak fordítva is, amikor egy támaszt áttörve egy downtrend kialakulásának lehetünk tanúi, és a támasz ellenállássá válik. A tapasztalat szerint az árfolyam sokszor csak negyedszerre tör át egy ellenállást vagy támaszt, de mint minden a tőzsde világban, ezek sem örökérvényű szabályok. Továbbá fontos megemlíteni, hogy a valóságban néha nem egy konkrét árfolyamszint jelöl ki egy ellenállást vagy támaszt, hanem egy relatív szélesebb zóna, azaz pl. az OTP egy adott időszak alatt háromszor is visszapattant a 4030-4070-es szintekről, akkor mondhatjuk hogy ez a zóna az ellenállás, és nem egy konkrét árfolyam.

Forgalom

Szintén fontos kérdés, hogy hogyan alakul, azaz hogy az emelkedések és esések idején hány darab részvény fordul meg egy nap. Ha egy kitörést (a piac áttör felfelé egy ellenállást, pl. a korábbi sávtetőt) látunk, annak nagy forgalommal kell megtörténnie ahhoz, hogy hiteles legyen. Ugyanígy egy letörést (a piac áttör lefelé egy támaszszintet, pl. a korábbi sáv alját oldalazás után) nagy forgalom kell, hogy kísérjen. Az is igaz viszont, hogy egy hosszú emelkedés általában kis forgalommal indul, és mire nagy forgalommal kezd emelkedni a piac, az emelkedés nagy részén már túl vagyunk. Lefelé viszont az emelkedő forgalom nagyon jó, hiszen az esés végét vetíti előre. Ugyanis amikor sokan egy irányban állnak, vagyis amikor mindenki vesz vagy elad, könnyebben megfordul a trend. Ennek oka, hogy például, amikor már mindenki bevásárolt a részvényekből, nem marad vételi erő, és egy kis esésre is sokan reagálhatnak eladással attól tartva, hogy veszíteni fognak. Az eladások esetén ugyanez a helyzet, ha már mindenki eladott, kis vételekkel is könnyen elindulhat felfelé a piac.

Könyvek a technikai elemzés módszereiről

Előző leckeKövetkező lecke

Vissza az oktató anyagokhoz