4. lecke 3. rész: Technikai indikátorok használata

A technikai elemzés eszközeinek harmadik csoportja az indikátorok (mutatók) elemzése. Az indikátorok tulajdonképpen nem mások, mint az árfolyamból (és esetenként a forgalomból) számolt függvények. Más megközelítésből nézve az árfolyam- (és forgalom-) mozgásokból megpróbálnak valamilyen lényeges információt kiszűrni. Az indikátorok állnak a technikai elemzés csúcsán a tudományosság szempontjából, azonban sajnos ezek sem csalhatatlan eszközök.

A technikai mutatókat elméleti szempontból két csoportra oszthatjuk. Az első csoport tagjait (overlay mutatók) az árfolyamgrafikonra rajzolják, míg a második csoport tagjait (oszcillátorok) az árfolyamgrafikon felett vagy alatt jelenítik meg, ugyanis más skálát használnak, mint az árfolyam. Az első csoportra példa a már előző leckéből ismert mozgó átlagok (csupán egyszerűségük, és nagyobb hasznavehetőségük miatt vettük őket az első csoportba, mint a trendelemzés módszerét). Az oszcillátorok viszont, ahogyan a nevük is sejteti, két szélső érték között vagy egy középvonal körül mozognak állandóan fel-le.

1. Overlay indikátorok

Az overlay mutatók közül a mozgó átlagot már ismerjük, mely a trend mérésére az egyik legjobb eszköz. Mozgó átlagokra épülő stratégiákról lásd bővebben 4/1. lecke. A mozgó átlagoknál azonban bonyolultabb mutatók is léteznek. Ilyen a Bollinger-szalag (Bollinger Band), mely az árfolyam körül (alatta és felette) egy meghatározott mértékű szórásnak (általában kétszeres szórásnak megfelelőt, mivel ha feltételezzük, hogy az árfolyamok normál eloszlásnak megfelelően változnak, akkor a kétszeres szórásba az árfolyamok 95%-a beleesik) megfelelő sávot jelöl ki, vagyis azt a sávot, ahol az árfolyamnak "normális esetben" tartózkodnia kell. Ha ebből a sávból felfelé kilép, előbb-utóbb vissza kell esnie a sávba, és ha a sávból lefelé lép ki, akkor emelkednie kell ahhoz, hogy visszalépjen a sávba.

Bollinger szalag

A fenti ábrán egy 20-napos mozgó átlagra húzott 2-szeres szórással számolt Bollinger-szalagot láthatunk, vagyis a 20-napos mozgó átlag köré (fölé és alá) rajzolt sávot, amiben az árfolyamnak mozognia kell. Az 1., 4., 5., 6., 7. pontokban az árfolyam bár rövid időre, de kilépett a sávból felfelé, amit valóban minden alkalommal néhány napig tartó korrekció követett. A 2., 3. és 8. pontokban lefelé történt meg ugyanez, és néhány napon belül valóban elindult felfelé az árfolyam. Azonban sokszor előfordul az is, hogy a sávból való kilépést követően még néhány napig (vagy időegységig a grafikon időintervallumától függően) a sávon kívül tartózkodik az árfolyam (pl. a 7. esetben sem láthattunk azonnal visszaesést). A Bollinger-szalagok másik információja a szalag szélességének változása. Ha a szalag összeszűkül, pl. az 1. és 2. pont között, illetve később a 4.-től a 7.-ig pontig, akkor a volatilitás alacsony, vagyis az árfolyam-változás mértéke viszonylag egyenletes (ilyen eset oldalazás, vagy egyenletes nyugodt esés vagy emelkedés esetén áll elő). Mivel az alacsony és magas volatilitású időszakok folyamatosan egymást követik, mondhatjuk, hogy az alacsony volatilitás, vagyis a Bollinger-szalag beszűkülése egy nagyobb mozgást jelez előre, azonban annak időzítéséről, irányáról és mértékéről nem mond semmit.

H i r d e t é s

A Bollinger-szalaghoz hasonlít, ám egyszerűbb és kevésbé elterjedt indikátor a Moving Average Envelope, amely ugyanúgy egy mozgó átlag körül jelöl ki egy sávot, azonban nem a volatilitástól (szórástól) függően, hanem egy fix százalékban meghatározott sávot. Pl. a 20-napos mozgó átlag ± 2 százalékos sáv (Moving Average Envelope) a következőképpen néz ki:

Moving Average Envelope

A fenti ábrán az 1., 3., 4. és 5. esetben visszafordult a sáv széléről az árfolyam, a 2. és 6. esetekben azonban kiment ebből az önkényesen megválasztott sávból. Egy stratégia lehetett volna, hogy a sáv tetején adunk, az alján pedig veszünk, és ha mégis tovább menne az árfolyam nekünk kedvezőtlen irányban, akkor zárunk (lásd stop-loss). Azonban választhattunk volna szélesebb sávot is, pl. egy 3 százalékos sávot, ahol a 2. és 6. pontok jelölik ki a sáv szélét, és ebben az esetben csupán egy vételünk és egy eladásunk lett volna, hiszen a 1., 3., 4. és 5. pontok nem jelentettek volna semmit sem.

Moving Average Envelope

Továbbá választhattunk volna akár egy szűkebb sávot is, és a sávból való kilépést tekintettük volna beszállási pontoknak, azaz ha a sávból kilép felfelé, akkor veszünk, ha pedig lefelé lép ki, akkor eladunk. Pl. egy szűk 0,5 százalékos sávból nagyon sokszor kilép az árfolyam, amint láthatjuk az alábbi ábrából.

Moving Average Envelope

Természetesen a változókat (paramétereket) minden indikátornál meg lehet változtatni. A változtatás hátulütője azonban az, hogy a "curvefitting" csapdájába esünk, vagyis olyan paramétereket állítunk be, amelyek a lehető legjobban illenek a múlt egy adott szakaszára, de a jövőre vonatkozóan semmi bizonyosságunk nincs afelől, hogy működnek-e majd. A curvefitting elkerülésére minél hosszabb időszakot kell vizsgálnunk, vagy az általánosan elfogadott, tankönyvi értékeket kell használnunk (amelyek a grafikonrajzoló programok alapbeállításai).

Overlay indikátorok körébe tatoznak a csatornák is. Az árfolyamcsatorna két párhuzamos vonal, ami a lokális csúcsokat illetve minimumokat köti össze, de léteznek bonyolultabb csatornák is, mint pl. a Keltner-csatorna.

2. Oszcillátorok

Az oszcillátorok közül a legismertebb a Relative Strength Index (RSI), mely a sávokhoz hasonlóan egy adott instrumentum lokális mély- és csúcspontjait kívánja meghatározni. Az RSI egy komplex formula, mely 0 és 100 közötti értéket vehet fel, és rendszerint 30 alatt túladottságról, 70 felett pedig túlvettségről beszélünk. A kettő között a részvény (vagy bármely más eszköz) nem tartózkodik semmilyen extrém állapotban.

RSI

A fenti ábrán az 1. és 4. pont nagyon szépen kijelölt egy mélypontot, a 3. pont pedig egy csúcspontot. A 2. és a 3. pont között azonban számtalanszor elérte a 70-es túlvett szintet az RSI index, és bár szinte mindig láthattunk egy kis visszaesést, az árfolyam folyton tovább emelkedett rövid idő után, vagyis nem mindig jelöl ki egyértelmű trendfordulókat az index. Sőt a 30-as és 70-es szinten sokszor túlmegy az RSI, mielőtt megfordulna, ezért sokszor a 30 és 70 közötti sávba való visszatérés (és nem az abból való kilépés) esetén nyitnak pozíciót a kereskedők.

Az RSI, és néhány oszcillátor oldalazó piacon használható a leginkább, ugyanis ha erős trendben van a piac, csak rövid, ideig-óráig tartó korrekciókat tudnak előrejelezni.

Egy másik népszerű oszcillátor a Directional Movement Indicator (DMI) mely kettő vagy három vonalból áll, és a trendek valószínűségét és erősségét méri. Az egyszerűség kedvéért most csak annyit jegyzünk meg, hogy a lefelé irányuló trend valószínűségét mérő vonal (jellemzően piros) a felfelé irányuló trendre vonatkozó vonal fölé megy, akkor eladási jelzést látunk, fordított esetben pedig vételit. A harmadik, ADX vonal, a trend erősségét jelzi, egyes stratégiák a fenti szabályokat csak akkor veszik figyelembe, ha az ADX vonal a két másik vonal között vagy felett van. Ha az ADX vonal a két másik vonal alatt van, akkor gyenge a trend, és inkább nem nyitnak semmilyen pozíciót, ugyanis nagy az esélye, hogy hamar ismét megfordul az irány.

DMI

A fenti ábrán például az 1. függőleges vonalnál a zöld vonal emelkedése a piros fölé nagyon jó vételi jelzést adott, de a fekete ADX vonal csak a 2. vonalnál adott egyértelmű vételi jelzést. A 3. vonalnál viszont az ADX vonal nagyon jól jelezte, hogy nem szabad hinni a piros vonal felemelkedésének. Azaz az ADX vonal csak később enged pozíciót nyitni, de biztosabb esetekben.

A harmadik indikátor, amit feltétlenül ismerni kell minden tőzsdésnek az MACD (Moving Average Convergence Divergence). Az MACD két mozgó átlag különbségét mutatja meg. Tulajdonképpen ez nem más, mint amiről már korábban is beszéltünk, vagyis hogy ha a rövid mozgó átlag a hosszabb felé megy, venni kell, ha pedig alá, akkor adni kell. Az MACD egy rövid mozgó átlagból (12-napos általában) kivon egy hosszabbat (26-napos), ha a rövid a hosszabb felett van, akkor pozitív az értéke, ha alatta, akkor negatív, vagyis a 0 körül mozog fel-le. Ha a 0 fölé megy, vételi jelzést ad, ha alá, akkor pedig eladásit. Az MACD ezen túlmenően tartalmaz egy jelzővonalat (signal line), mely az MACD vonal (rendszerint 9-napos) mozgó átlaga (vagyis két mozgó átlag különbségének a mozgó átlaga). Ez további stratégiákra ad lehetőséget. Egyrészt ha az MACD a jelzővonal fölé megy, akkor vételi jelzést kapunk (illetve ellenkező esetben eladásit), másrészt pedig a jelzővonal 0-hoz (középvonalhoz) való viszonya is jelzést adhat (felette vétel, alatta eladás). Végül pedig az MACD-vonal és a jelzővonal közötti különbséget is jelölhetik egy hisztogrammal (kis oszlopok), mely még szemléletesebbé teszi a két vonal egymáshoz való viszonyát.

Íme egy példa az alsó ábrán a fekete vonal az MACD, a piros pedig a signal line, a vastag vízszintes vonal pedig a középvonal (0):

MACD

További népszerű oszcillátorok: Commodity Channel Index, Detrended Price Oscillator, Momentum, Rate of Change, Stochastics, TRIX.

3. Még két fontos megjegyzés

Általában napi grafikonokról beszélünk az oldalon (vagyis egy gyertya, egy oszlop egy kereskedési nap mozgását öleli fel), de természetesen léteznek perces, 5 perces, 10 perces, 30 perces, órás, heti, havi, éves, negyedéves, stb grafikonok is. Minél kisebb időintervallumot választunk, annál kisebb mozgásokat tudunk megjátszani, de annál több tranzakciót tudunk végrehajtani. Igaz viszont az is, hogy a minél hosszabb időintervallumra vonatkozó chartok szűrik ki a legtöbb zajt.

Mikor melyik indikátort használjuk?

Ha a piac trendben van: mozgó átlagok, DMI, MACD, Moving Average Envelope (kitörés/letörés)

Ha a piac oldalazik: RSI, Bollinger-szalag, Moving Average Envelope (sávban maradás)

Könyvek a technikai elemzés módszereiről

Előző leckeKövetkező lecke

Vissza az oktató anyagokhoz