Infláció

Röviden

Pénromlás üteme.

Bővebben

Az infláció, vagy más néven a pénzromlás üteme azt fejezi ki, hogy milyen ütemben értéktelenedik el egy adott pénz(nem). Mérése oly módon történik, hogy az intézmény, aki méri (pl. a KSH) összeállít egy fogyasztói kosarat különböző termékekból, ami az adott ország átlagos háztartásának jellemző fogyasztását reprezentálja (pl. burgonya, liszt, tojás, buszjegy, benzin, cigaretta stb.), és ezeknek a terémekeknek az árváltozását figyeli. A fogyasztói kosár árváltozását a fogyasztói-árindex mutatja meg, ami a mérés kezdetekor (sok évvel ezelőtt) az egyzserűség kedvéért 100-ról indult. A fogyasztói-árindex változása az infláció.

Az inflációt általában havi szinten mérik minden országban, és kimutatható hó/hó formában is, azaz, hogy az előző hónpahoz képest egy hónap alatt milyen mértékben nőttek vagy éppen csökkentek az árak, illetve év/év formában is, azaz, hogy egy évvel azelőtthöz képest hogyan változtak az árak százalékban kifejezve. Az éves infláció néven emlegetett infláció általában az évvégi decemberi éves inflációt jelenti, azaz hogy az előző év decemberéhez képest hogyan változtak az árak.

Az infláció áremelkedést jelent, de előfordulhat az is, hogy az árak csökkenek, ebben az esetben deflációról beszélünk, és amikor az infláció mértéke csökken, akkor dezinflációval állunk szemben. Defláció általában recesszió idején forul elő, amikor a vásárlóerő csökkenése miatt a cégek kénytelenek csökkenteni áruik és szolgáltatásaik árát, de előfordulhat ÁFA-csökkentés esetén is, amikor az állami közbelépés miatt csökken az árszinvonal.

Az infláció szerepe és jelentősége igen sokrétű a gazdaságban. Általában az infláció a legfontosabb mérőszám, amit a jegybankok figyelnek az alapkamat és általában véve a monetáris politika meghatározásakor. Ha az infláció emelkedik, az egy idő után káros a gazdaság számára, hiszen inflációs spirálhoz vezethet, azaz a pénz drasztikus mértékű romlásához, ami a alapjaiban ingathatja meg a gazdaságot, és az adott pénznem leértékelődéséhez vezet. Ezt elkerülendő a jegybank, az alapkamat emelésével és más monetáris politikai eszközök alkalmazásával (monetáris szigorítás) a gazdasági aktivitást, és ezzel együtt az inflációt megfékezi. Viszont, ha az infláció alacsony, az alapkamat csökkentésével vagy alacsony szinten tartásával stimulálhatja a gazdaságot egészen addig, amíg újra nem fenyeget az infláció veszélye. Általánosan elfogadott tézis, hogy egy minimális inflációra (mondjuk 2-3%, de az adott ország vagy térség gazdasági növekedési ütemétől függően) szükség van a gazdasági növekedéshez. A defláció, azaz az árak csökkenése pedig mindenféleképően kerülendő, hiszen az árszinvonal csökkenése csökkenti a gazadsági szereplők motivációját és aktivitását.

Az inflációra ható tényezők egyébként sokszor nem befolyásolhatók a monetáris politika számára, hiszen a nemzetközi búza- vagy olajárakra aligha tud hatni egy (kis vagy közepes) ország jegybankja, ami aztán megjelenik a liszt- és benzinárakban, így az inflációban is. Éppen ezért szokás külön számolni a maginflációt, amely az energia- és élelmiszeráraktól megtisztított infláció. A maginfláció tehát az a fogyasztói-árindex emelkedés, amire a jegybank közvetlenül hatni tud. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a jegybank akár devizapiaci intervenciókon (azaz a devizapiacon ad vagy vesz pl. forintot), akár a kamatokon keresztül hatással tud lenni a devizaárfolyamokra, vagyis az importált termékek áraira, amibe beletartozhatnak az élelmiszeráruk és az energiatermékek is. Pl. Magyarországon, ami egy kis nyitott gazadaság, és a külföldről importált áruk aránya meghatározó a fogyasztói kosárban, a forint/euró árfolyamnak óriási szerepe van az inflációban, ezért a forint árfolyam drasztikus romlása azonnali inflációt is eredményez.

Végezetül fontos megjegyezni, hogy a fogyasztói árindex mellett létezik a termelői árindex is, ami a termelő cégek beszállítói árának a változását méri. A termelői árindex sokszor előrejelzi a fogyasztói árindex változását, hiszen először a termelők szembesülnek az alapanyagok árváltozásával, amit aztán megpróbálnak a fogyasztókra is áthárítani, a saját termékeik fogyasztói árában. Ha termelői árindex jobban emelkedik, mint a fogyasztói árindex, akkor az azt jelenti, hogy a cégeknek nincs jó árérvényesítő erejük, ezáltal a marzsuk csökken, vagyis csökken a proftjuk is. Ha viszont a fogyasztói árindex jobban emelkedik, mint a termelői index, akkor marzsuk és profitabilitásuk is nő.

Kapcsolódó szócikkek:
Jegybanki alapkamat
Monetáris lazítás
Monetáris szigorítás

Vissza a lexikonhoz