Állampapír

Röviden

Egy állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, mely azt tanúsítja, hogy az "államnak hitelt nyújtottunk".

Bővebben

Egy állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, mely azt tanúsítja, hogy az "államnak hitelt nyújtottunk". Az állampapírok jellemzően félévente fizetnek kamatot (ez más néven a kupon), és lejáratkor egy összegben fizetik vissza a tőkét (az eredetileg "kölcsön adott" összeget), de ettől eltérő esetek is léteznek.

Az egy évnél rövidebb időre kibocsátott állampapírokat kincstárjegyeknek, az egy évnél hosszabb időre kibocsátott állampapírokat államkötvényeknek nevezzük. A kincstárjegyek jellemző formája, az ún. diszkont-kincstárjegy (röviden dkj), mely nem fizet kamatot, csak a lejáratkor fizeti vissza a névértéket, viszont a névértéknél "olcsóbban", ún. diszkont áron bocsátják ki őket. A diszkontár és a névérték közötti különbség a dkj hozama.

Az állampapírok kibocsátását Magyarországon az Államadósság-Kezelő Központ (ÁKK) bonyolítja le. A nagy volumenű állampapír-kibocsátások az aukciókon zajlanak, a kifejezetten a lakosság számára kibocsátott állampapírokat (pl. Kamatozó Kincstárjegy) pedig jegyzés keretében lehet megvásárolni a Magyar Államkincstártól.

Fontos tudnivaló, hogy az állampapírok sem teljesen kockázatmentes eszközök. Nem csak egy államcsőd vagy más fizetésképtelenség jelent ugyanis kockázatot az állampapír tulajdonosának, hanem az állampapír kibocsátása és lejárata közötti idő alatt a piaci kamatok változása is. Ha a befektető nem tartja meg lejáratig az állampapírt, hanem még előtte szeretne megválni papírjaitól, az eladáskor esedékes állampapírpiaci hozamszinten adhatja csak el, amin nyeresége és vesztesége egyaránt keletkezhet. Egy állampapír értékét úgy számoljuk ki, hogy a jövőben fizetendő kamatokat (kuponokat) és tőkét lediszkontáljuk a mai értékre (azaz kiszámítjuk a jelenértékét). Alapszabály, hogy minél hosszabb az állampapír hátralévő futamideje (pontosabban megfogalmazva durációja), annál nagyobb a benne rejlő kockázat, azaz egy később lejáró (később fizető) állampapír nagyobb mértékben reagál a hozamszintek változására. Az állampapírpiaci hozamok esése emeli, a hozamok emelkedése pedig csökkenti az állampapírok értékét. Ezt legegyszerűbben azzal magyarázhatjuk, hogy ha a befektetők kockázatosabbnak tartják egy állam finanszírozását, akkor magasabb hozamot követelnek meg az adóstól, míg ha szívesen adnak kölcsön egy államnak pénzt, azt alacsonyabb kamat mellett is megteszik. A megemelkedett hozamelvárásaikat az első esetben úgy tudják kifejezni, hogy az állampapír későbbi fix kifizetéseiért kevesebbet hajlandóak csak fizetni, azaz alacsonyabb árfolyamon hajlandóak csak megvásárolni az állampapírt. Az utóbbi esetben pedig egyre többet fizetnek az állampapírokért.

A kötvények, így az államapapírok kibocsátójának kockázati besorolását hitelminősítők végzik, mint pl. a Standard and Poor's, Moody's vagy a Fitch. Mindhárom cég külön kategóriarendszert használ, de a legismertebb alapján a legjobb hitelminősítés a AAA, ezt követi a AA, A, BBB, BB, B, CCC, CC, C, D. A főbb kategóriákon belül is léteznek kisebb különbségek, amiket + vagy - jellel szoktak jelölni, így a tényleges sorrend így néz ki: AAA, AAA-, AA+, AA, AA-, A+ és így tovább. A besorolások között a legfontosabb választóvonal a BBB- besorolás. Az ez alatti kötvények ugyanis befektetésre nem ajánlott (nem tartoznak az investment grade-be) kategóriába tartoznak, vagyis az átlagosnál magasabb kockázattal bírnak. Ezeket a kötvényeket junk bond-oknak nevezzük. A legalább BBB- besorolású papírok pedig az investment grade-be tartoznak.

Kapcsolódó szócikkek:
ÁKK
Aukció
Értékpapír
Hozam
Jelenérték
Kötvény

Vissza a lexikonhoz