Offshore befektetési alapok
Dátum:

Az európai, főleg magyar befektetőknek sokszor elképzelhetetlen, hogy egy kajmán-szigeteki vagy bermudai befektetést egyáltalán fontólra vegyenek, holott egy luxemburgi zártkörű alap sem nyújt nagyobb biztonságot a befektetők számára. Miért léteznek offshore alapok és mennyire biztonságosak?

Aki járt külföldön, tudja, hogy mit jelent a kulturális különbség. Például hogy Argentínában este 10 előtt szóba se jöhet egy vacsora, vagy hogy USA-ban minden vagyonos embernek van kajmán-szigeteki befektetése. Mondhatnám, hogy nekik olyan a Kajmán-szigetek, mint nekünk Ciprus vagy Málta, de ez nem igaz. A Kajmán-szigetek egy olyan politikailag stabil hely, mint nálunk Európában Svájc. Egy 100 éve létrehozott kajmán cég ma is létezhet, nem mosta el semmilyen háború, államosítás vagy diktatúra.

Természetesen ne keverjük a politikai stabilitást a bankrendszer stabilitásával. Egy szóval sem akarom mondani, hogy a Kajmán-szigetek és Svájc valaha is egyenlő volt vagy lenne bankok tekintetében. Bár természetesen vannak kajmán-szigeteki bankok, és a nagy bankoknak is van ott fiókjuk (pl. UBS, Citibank, RBC stb), a Kajmán-szigeteken bejegyzett cégek vagy befektetési alapok jellemzően az USA-ban vezetik a számlájukat; a két leggyakoribb számlavezető a J.P. Morgan és a Wells Fargo.

Minek nekünk offshore befektetés?

Nem mondok újat azzal, hogy a karib-tengeri offshore paradicsomokat észak-amerikai érdekek mentén alakították ki az elmúlt évszázad során. Banki hátterének korai úttörője és meghatározója szereplője a Royal Bank of Canada, mely 1908-ban nyitotta meg bahamai fiókját, és ma már 17 országban van jelen a régióban. (https://www.rbc.com/caribbean.html)

Nagyon sokáig természetesen az anonimitás, az adóelkerülés és a kedvező szabályozás miatt voltak népszerűek ezek a helyek cégalapítás szempontjából. Ugyan a cégjegyzékek most sem nyilvánosak, adót elkerülni már nem igazán lehetséges a nemzetközi információcserének köszönhetően, és a szabályozás sem feltétlenül lazább itt, mint más onshore helyszíneken.

Befektetések szempontjából ezeknek viszont minimális a szerepük. Ha csinálok egy befektetési alapot bárhol a világon, annak a befektetői nem jelennek meg semmilyen nyilvános helyen. A legtöbb befektetési alap a világon nem fizet adót, a végbefektetőknek kell adózni saját adóilletőségük szerint. A szabályozás pedig alig vagy egyáltalán nem lazább, mint például egy luxemburgi zártkörű alapnál, ami szintén bármibe fektethet, és meglévő alapkezelő a felügyelet külön jóváhagyása nélkül indíthat új alapot.

Miért kell akkor offshore (pl. Kajmán vagy BVI) befektetési alapokat csinálni? A válasz az amerikai adórendszerben rejlik. Minden amerikai állampolgár (U.S. Citizen) amerikai adót köteles fizetni lakhelyétől vagy más illetőségétől függetlenül, ami az adófizetésen túl jelentési kötelezettségekkel is jár. Ha egy amerikai adózót beveszek egy befektetési alapba, azonnal az amerikai adóhatóságnak kell riportnálnom, és könnyen amerikai adóalannyá válhat az alapom. Ezért külön kell választani az amerikai és nem-amerikai adózókat. Éppen ezért azoknak az amerikai alapkezelőknek, akik külföldi befektetőket is meg akarnak szólítani, egy külföldi alapot is létre kell hozniuk. Ez a külföldi alap aztán az otthoni amerikai alapba fekteti a pénzt, vagy az otthoni alappal párhuzamosan fekteti be a pénzt ugyanúgy.

Karib-térség vs. Európa

Ezeket a külföldi alapokat jellemzően a Kajmán-szigeteken, kisebb mértékben a Bahamákon, Bermudán és BVI-on hozzák létre. Miért? Mert ezeken a helyeken angolul beszélnek, nincs vagy minimális az időeltolódás az USA-hoz képest, földrajzilag közel vannak, számukra ismerős a jogrendszer (common law), stabil a politikai környezet, kiépült egy befektetésbarát jogszabályozás és egy befektetéseket kiszolgáló infrastruktúra (szakemberek, intézmények).

Van aki természetesen az európai piacot célozza meg szándékosan, és hajlandó egy európai (ír vagy luxemburgi, esetleg liechtensteini) struktúrába fektetni, de ez jellemzően költségesebb. Továbbá az amerikaiak nem ismerik az európai jogrendszereket, és jóval összetettebb a riportálási követelmény.

Gyakorlat

A gyakorlatban az amerikai és ázsiai befektetők valamint alapkezelők a Kajmán-szigeteket kedvelik és értik a legjobban. BVI, Bermuda és Bahamák még szóba jöhetnek, körülbelül ebben a sorrendben.

A dél-afrikai alapkezelők Mauritius-t használták leginkább, de innen is egyre többen mennek a karibi térség irányába, mert a befektetők jobban ismerik világszerte.

Európában ilyen helyszínek Gibraltár, Jersey, Guernsey és Isle of Man, de ezek folyamatosan veszítettek népszerűségükből a közös európai szabályozás következtében, így az európai alapkezelők jellemzően az EU-n belül hoznak létre alapokat, nagyon ritkán a Karib-térségben.

A helyzet az, hogy egy alap biztonságáról semmit sem mond az, hogy éppen luxemburgi vagy kajmán bejegyezésű. Az alapot működtető intézményektől és személyektől függ minden. Vannak pocsék luxemburgi és nagyszerű kajmán alapok is, ahogy fordítva is. Egy befektetést mindig komplexen kell vizsgálni; erről szól az átvilágítás (due diligence), ami kiterjed többek között az alapkezelő szervezeti, jogi, és operációs területeire, valamint az alap stratégiájának, szolgáltatóinak, értékelési és visszaváltási politkájának a vizsgálatára.