Léteznek válságálló befektetések? (márciusi cikk frissítve)
Dátum:

Válságálló befektetések számomra azok, amik válság előtt, alatt és után is jól teljesítenek. A korrekciók, válságok egyrészt a volatilitás megugrásával járnak együtt a piacokon, tehát azoknak az alapoknak kedveznek leginkább a válságok vagy mély korrekciók, akik a magas, vagy még inkább a megugró volatilitást szeretik. Továbbá azon stratégiáknak kedveznek a válságok, amik eső piacokon is tudnak pénzt keresni.

Ezek alapján a következő stratégiákat érdemes megvizsgálni:

 

Long volatilitás alapok / Tail risk hedge

Az ún. long volatilitás alapok opciók vásárlásával foglalkoznak (akkor nyernek, ha esnek a piacok, de cserében csak egy kis összeget kockázatnak), viszont ezek többnyire a nyugodt vagy emelkedő időszakokban (amik jóval hosszabbak a válságoknál) folyamatosan veszítenek értékükből, tehát nem feltétlenül a legérdekesebbek. Lehet persze úgy gondolkodni, hogy ezekkel a stratégiákkal egy biztosítást vásárolunk a portfoliónkba, de a tartásuk a nyugodt periódusban túl sok pénzt emészt fel.

A Tail risk hedge alapok jellemzően csak extrém események esetén hoznak, a long volatilitás alapok már kisebb korrekciók esetén is tudnak pozitív hozamot elérni.

Az Eurekahedge és a CBOE közös indexei mérik az ilyen stratégiák átlagos teljesítményét:

A Tail Risk Hedge Index tagjai 2008-ban és 2011-ben értek el pozitív hozamot, viszont utána több mint 60%-ot estek 2020 elejéig. Idén viszont már átlagosan 60% pluszban vannak március végéig.

EH CBOE Long Vol Index

A fenti index (Long Volatility Index) tagjai átlagosan nettó 45%-ot hoztak 2008-ban, és 38%-ot idén március végéig, de például tavaly 2019-ben 11%-ot estek. Bár a 2008-as válság után még 2010-ben és 2011-ben is kétszámjegyű pozitív hozamuk volt ezeknek az alapoknak, 2013-tól 2019-ig szinte megállás nélkül veszítettek az értékükből.

Long/short volatilitás stratégiák

Az előző stratégiának a továbbfejlesztett változata, ha már nem csak arra fogad egy alap, hogy esnek az árfolyamok, és ezért opciókat vesz, hanem opciókat is ír ki, amiért ő kap pénzt, ezáltal egyrészt csökkenti az opciók vételére fordított összeget, másrészt nem csak esés esetén tud pénzt keresni. Erre egy példa az alábbi alap (ilyen alapból kevés van, és nincs index, ami követné őket):

Long/short volatilitás alap

Bár voltak visszaeések az alap életében, idén februárban 7,53% volt a nettó hozama, és tavaly 22,18%-ot hozott dollárban. Ez az alap elsősorban az árupiacokon keres lehetőségeket, és csak kisebb mértékben a részvénypiacokon.

Global macro és trendkövető alapok

A következő kategória, ami működhet bika- és medvepiacokon egyaránt, az ún. global macro stratégia, amit a legtöbb hazai abszolút hozamú alap is folytat. Ennek lényege, hogy a makrogazdasági folyamatokat és ennek kapcsán a főbb eszközosztályok (pl. amerikai részvény, német kötvény, arany, olaj stb) mozgását vizsgálva vesz fel pozíciókat az alap a portfolió menedzser döntése alapján. Ahogy láttuk azonban a hazai abszolút hozamú alapok többsége óriási veszteséget könyvelt el idén február végén és március elején, tehát ez nem egy általános recept a sikerre.

A global macro stratégiák rokonai a szisztematikus trendkövető stratégiák. Ezek a stratégiák kizárólag technikai alapon automatikusan beszállnak minden emelkedő vagy eső trendbe mindenféle eszközosztályban (részvények, kötvények, árupiacok, kamatlábak). Ennek köszönhető, hogy jó esélyük van arra, hogy mind emelkedő, mind eső piacon jól teljesítsenek emberi beavatkozás nélkül. Az ilyen stratégiák átlagosan közel 30%-ot hoztak 2008-ban, tavaly valamivel több mint 5%-ot hoztak, viszont idén februárban mínuszosak voltak. Ez utóbbinak az az oka, hogy februárban minden korábbi trend megfordult, és időbe telik, amíg fordítanak a pozícióikon, ami márciusban meg is történt. Így akkor keresnek majd pénzt az év további részében, ha folytatódik az esés a piacokon. Itt látható az ilyen stratégiákat követő Eurekahedge index teljesítménye 1999 óta:

EH Trend Following index

Short bias részvény

A short bias részvény alapok egy érdekes állatfaj a hedge fund világban. Lényegük, hogy rossz tőzsdei cégeket keresnek, általában egyszerre csak 1-3 céggel foglalkoznak, azokat shortolják, és emellett egy long S&P 500 pozíciót vesznek fel (változó mértékben). Ezek a stratégiák nagyon koncentráltak, sokszor az alap 50%-át kiteheti egy short pozíció felvétele, azonban a long S&P 500 index pozíció miatt nulla közelében van a teljes nettó részvénypiaci kitettségük. Ha a kiszemelt cégek alulteljesítik a részvényindexet, azaz vagy kevesebbet emelkednek, vagy többet esnek, mint a részvényindex, az alap pénzt keres.

Ezek a stratégiák egyébként nagyon jól teljesítettek az elmúlt években is, mert általában jó célpontokat találtak. Egyelőre még csak a februári számokat ismerjük; az egyik legismertebb ilyen hedge fund, a Kerrisdale Capital 1,1%-ot keresett februárban.

Egyéb alternatív alapok

Végezetül léteznek olyan alapok is, amiket egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben érintenek a tőkepiaci folyamatok. Ilyenek például a biztosítókkal dolgozó viszontbiztosítást adó stratégiák, melyeket teljesen más tényezők befolyásolnak, mint a makrogazdasági vagy tőkepiaci folyamatok, vagy a rövid távú, eszközfedezett (nem tőkepiaci eszközökkel fedezett) hiteleket adó alapok. Az ilyen stratégiák szinte mindentől függetlenül képesek évi 4-8%-ot hozni éveken át, de természetesen itt is vannak kockázatok, csupán mások: likviditási, partnerkockázat, operációs kockázatok, halandóság (biztosítások esetén), stb. Ezeket az alapokat elsősorban a diverzifikáció miatt szeretik a befektetők, hiszen így mindig lesz olyan befektetésük, ami minden részvénypiaci összeomlás esetén is jól teljesít.