Gondolatok a Pénzmosó (Laundromat) című film nyomán
Dátum:

Tudom, hogy tavalyi film, de mindenképpen akartam írni a Laundromat (magyarul Pénzmosó) című film bennem ébresztett gondolatairól. Dolgoztam offshore cégekkel, ezért valamennyire illetékesnek érzem magam ebben a kérdésben.

Ha valaki nem hallott volna a filmről, ez egy 2019-es Netflix film Meryl Streep, Antonio Banderas és Gary Oldman főszereplésével. A film a panamai Mossack Fonseca & Co ügyvédi iroda ügyködéseit majd bukását mutatja be a Panama Papers néven elhíresült kiszivárogtatás után. Bár az egész offshore világot bűnösnek és gátlástalannak mutatja be, a film végső üzenete, hogy az USA-ról, mint a világ legnagyobb adóparadicsomáról is rántsa le valaki a leplet.

Az offshore iránti igény természetes emberi igény

A világ politikusainak sikerült elérnie, hogy az offshore szót kizárólag pejoratív jelzőként szabad már csak használni. Ezt az előítéletet erősíti a film is; ebben a világban mindenki simlis, esetleg kettős életet él, gátlástalan, érzéketlen és velejéig romlott. Hadd mondjam el, hogy nem csak korruptak és bűnözők használják az offshore cégeket.

A film szavaival élve a “szelídeknek” is szüksége van offshore megoldásokra. Nem azért, hogy adót csaljanak, vagy másokat megkárosítsanak. Hogy ne menjünk messzebbre, aki saját családi történetekből ismeri, mit jelentett Trianon vagy a kommunista államosítás nyomán vagyonokat veszteni, jogosan gondolkozik el azon, hogy hogyan tudná biztonságban tudni a vagyonát. Ez a gondolat pedig nemcsak keleti európai fejekben születik meg, hanem a világ jelentős részén, ahol az elmúlt 100 év tapasztalata nem erősíti a saját országukba vetett hitet.

Ahhoz, hogy valaki a saját országa elől keressen menedéket, értelemszerűen külföldre kell menni. A külföld pedig gyakran azokat az országokat jelenti, akik a vagyon megóvására specializálódtak, mert ebből szeretnének élni adók kivetése helyett. Ezeket a helyeket szakszóval offshore országoknak hívjuk.

Van az offshore-nál is jobb

Azonban, amint azt tudjuk az offshore cég nem mindig a legpraktikusabb. Például nem biztos, hogy a könyvelőnk örül, ha offshore cégtől fogadunk be számlát. Egy sor nehézségbe ütközünk, ha utalni akarunk vagy bankszámlát akarunk nyitni offshore cégünknek. Megbélyegeznek minket, ha kiderül (például újságírok kiszivárogtatják), hogy offshore cégünk van.

Mindettől függetlenül lehet és van is helye az offshore cégeknek a világban, azonban létezik ennél elegánsabb (természetesen drágább) megoldás is, ez a befektetési alap. Erről már írtam korábban a Mire jó még egy befektetési alap? című cikkemben részletesebben.

A befektetési alapok (pláne ha európaiak) esetében nem merülnek fel a már korábban említett reputációs és technikai problémák. A pénzek szabadon mozognak, a tulajdonosok rejtve maradnak és általában nincs adóteher. Ha valakinek van évi 15-20 ezer eurója arra, hogy nem (vagy pontosabban ne csak offshore cégekkel) valósítsa meg vagyonvédelmi és -gyarapítási terveit, mindenképpen gondokozzon el egy befektetési alap indításán.

USA = adóparadicsom?

Visszatérve a film zárógondolatára, az USA valóban érdekes lehetőségeket kínál helyieknek és külföldieknek egyaránt. A film említi Delaware, Nevada és Wyoming offshore adóparadicsomi jellegét, ami igaz; az államon kívül megszerzett jövedelmek egyáltalán nem vagy csak kis mértében kerülnek megadóztatásra.

Ami viszont ennél is érdekesebb a külföldiek számára, az az USA hozzáállása az adózással kapcsolatos információcsere egyezményekhez. A FATCA-t mindannyian ismerjük, évente háromszor nyilatkozunk a bankunknak, hogy nem tartozunk az amerikai adóhatóság felügyelete alá. Az USA minden országtól elvárja, hogy riportáljon neki az amerikai adóilletőségű ügyfelekről.

Érdekes viszont, hogy az Egyesült Államok fordítva már nem tartja ezt olyan fontosnak. A CRS-t (Common Reporting Standard) az OECD hívta életre ugyanezzel a céllal, vagyis hogy információt adjanak át egymás adóhatóságainak. Nos a CRS-nek sajnos az Amerikai Egyesült Államok nem kívánt tagja lenni, így az amerikai bankok nem adnak át információt az ügyfeleikről más adóhatóságoknak a CRS keretében. Az egyes bilaterális egyezmények ezt módosíthatják, de általában véve elmondható, hogy semmilyen vagy nagyon minimális információt adnak át.

Vagyonvédelmi terv kialakítása esetén mindig forduljunk megbízható tanácsadókhoz, és vonjuk be több terület szakértőjét is a végleges döntés meghozatala előtt.