Gondolatok a Pénzmosó (Laundromat) című film nyomán

Tudom, hogy tavalyi film, de mindenképpen akartam írni a Laundromat (magyarul Pénzmosó) című film bennem ébresztett gondolatairól. Dolgoztam offshore cégekkel, ezért valamennyire illetékesnek érzem magam ebben a kérdésben.

Ha valaki nem hallott volna a filmről, ez egy 2019-es Netflix film Meryl Streep, Antonio Banderas és Gary Oldman főszereplésével. A film a panamai Mossack Fonseca & Co ügyvédi iroda ügyködéseit majd bukását mutatja be a Panama Papers néven elhíresült kiszivárogtatás után. Bár az egész offshore világot bűnösnek és gátlástalannak mutatja be, a film végső üzenete, hogy az USA-ról, mint a világ legnagyobb adóparadicsomáról is rántsa le valaki a leplet.

Az offshore iránti igény természetes emberi igény

A világ politikusainak sikerült elérnie, hogy az offshore szót kizárólag pejoratív jelzőként szabad már csak használni. Ezt az előítéletet erősíti a film is; ebben a világban mindenki simlis, esetleg kettős életet él, gátlástalan, érzéketlen és velejéig romlott. Hadd mondjam el, hogy nem csak korruptak és bűnözők használják az offshore cégeket.

A film szavaival élve a “szelídeknek” is szüksége van offshore megoldásokra. Nem azért, hogy adót csaljanak, vagy másokat megkárosítsanak. Hogy ne menjünk messzebbre, aki saját családi történetekből ismeri, mit jelentett Trianon vagy a kommunista államosítás nyomán vagyonokat veszteni, jogosan gondolkozik el azon, hogy hogyan tudná biztonságban tudni a vagyonát. Ez a gondolat pedig nemcsak keleti európai fejekben születik meg, hanem a világ jelentős részén, ahol az elmúlt 100 év tapasztalata nem erősíti a saját országukba vetett hitet.

Ahhoz, hogy valaki a saját országa elől keressen menedéket, értelemszerűen külföldre kell menni. A külföld pedig gyakran azokat az országokat jelenti, akik a vagyon megóvására specializálódtak, mert ebből szeretnének élni adók kivetése helyett. Ezeket a helyeket szakszóval offshore országoknak hívjuk.

Van az offshore-nál is jobb

Azonban, amint azt tudjuk az offshore cég nem mindig a legpraktikusabb. Például nem biztos, hogy a könyvelőnk örül, ha offshore cégtől fogadunk be számlát. Egy sor nehézségbe ütközünk, ha utalni akarunk vagy bankszámlát akarunk nyitni offshore cégünknek. Megbélyegeznek minket, ha kiderül (például újságírok kiszivárogtatják), hogy offshore cégünk van.

Mindettől függetlenül lehet és van is helye az offshore cégeknek a világban, azonban létezik ennél elegánsabb (természetesen drágább) megoldás is, ez a befektetési alap. Erről már írtam korábban a Mire jó még egy befektetési alap? című cikkemben részletesebben.

A befektetési alapok (pláne ha európaiak) esetében nem merülnek fel a már korábban említett reputációs és technikai problémák. A pénzek szabadon mozognak, a tulajdonosok rejtve maradnak és általában nincs adóteher. Ha valakinek van évi 20-25 ezer eurója arra, hogy nem (vagy pontosabban ne csak offshore cégekkel) valósítsa meg vagyonvédelmi és -gyarapítási terveit, mindenképpen gondokozzon el egy befektetési alap indításán.

USA = adóparadicsom

Visszatérve a film zárógondolatára, az USA valóban érdekes lehetőségeket kínál helyieknek és külföldieknek egyaránt. A film említi Delaware, Nevada és Wyoming offshore adóparadicsomi jellegét, ami igaz; az államon kívül megszerzett jövedelmek egyáltalán nem vagy csak kis mértében kerülnek megadóztatásra.

Ami viszont ennél is érdekesebb a külföldiek számára, az az USA hozzáállása az adózással kapcsolatos információcsere egyezményekhez. A FATCA-t mindannyian ismerjük, évente háromszor nyilatkozunk a bankunknak, hogy nem tartozunk az amerikai adóhatóság felügyelete alá. Az USA minden országtól elvárja, hogy riportáljon neki az amerikai adóilletőségű ügyfelekről.

Érdekes viszont, hogy az Egyesült Államok fordítva már nem tartja ezt olyan fontosnak. A CRS-t (Common Reporting Standard) az OECD hívta életre ugyanezzel a céllal, vagyis hogy információt adjanak át egymás adóhatóságainak. Nos a CRS-nek sajnos az Amerikai Egyesült Államok nem kívánt tagja lenni, így az amerikai bankok nem adnak át információt az ügyfeleikről más adóhatóságoknak a CRS keretében. Az egyes bilaterális egyezmények ezt módosíthatják, de általában véve elmondható, hogy semmilyen vagy nagyon minimális információt adnak át.

Vagyonvédelmi terv kialakítása esetén mindig forduljunk megbízható tanácsadókhoz, és vonjuk be több terület szakértőjét is a végleges döntés meghozatala előtt.

Biztosítás, mint befektetés – Koronavírus hatása a biztosításhoz kötött befektetésekre

A biztosításhoz kötött befektetések (insurance linked investments vagy insurance linked securities, röviden ILS) olyan Magyarországon szinte teljesen ismeretlen befektetési eszközök, amiket biztosítók, viszontbiztosítók (vagy nemzetközi szervezetek, pl. Világbank) bocsátanak ki azzal a céllal, hogy biztosítási kockázataikat (pl. hurrikán, földrengés, halálozások) a befektetőkre hárítsák át egy előre meghatározott hozam fejében.

Katasztrófa kötvények

A legegyszerűbb ezt egy amerikai hurrikánhoz kötött katasztrófa kötvényen (catastrophe bond, röviden cat bond) keresztül szemléltetni, ami kétszámjegyű hozamot (pl. LIBOR+12%) fizet a befektetőknek mindaddig, amíg le nem csap egy bizonyos erősségű hurrikán vagy trópusi vihar a kötvény kibocsátási tájékoztatójában megadott helyszinek egyikén. Ebben az esetben viszont a befektetők elveszít(het)ik a tőkéjük egy részét (haircut).

A legtöbb ilyen kockázattranszfer (hiszen a biztosító átadja a biztosítási kockázatát a befektetőknek) azonban nem katasztrófa kötvények formájában valósul meg, hanem egyedi privát tranzakciókon keresztül, amikor egy (viszont)biztosító és egy befektető (pl. hedge fund) megállapodnak az egyedi feltételekben.

A magas hozamok oka, hogy bizonyos kockázatokra, pl. floridai hurrikán, nem áll elég tőke a viszontbiztosítók rendelkezésére (diverzifikációs és szabályozói szempontok miatt), ezért befektetőket vonnak be a viszontbiztosítási piacra.

Életbiztosításhoz kötött befektetések

Bár az előző példa a nem-élet típusú biztosításokra vonatkozott, jól szemlélteti hogy működik ez a piac. A (viszont)biztosítók az életbiztosítási portfoliójuk egy részét is viszontbiztosíthatják ehhez hasonló tőkepiaci tranzakciókkal; kötvényeken vagy privát tranzakciókon keresztül.

Érdekesség, hogy a Világbank is bocsátott ki járványokhoz kapcsolódó kötvényt. A Világbank azért bocsátotta ki ezt a kötvényt, hogy egy világméretű járvány esetén tudjon segíteni a fejlődő országoknak. Bővebb információ például itt: https://www.euromoney.com/article/b1klyqsykl0d0m/when-will-coronavirus-covid19-trigger-the-world-bank39s-pandemic-bond

A világ egyik legnagyobb hedge fund befektetője a viszontbiztosító piacon a londoni Leadenhall Capital. Márciusi hírlevelükben azt írják, nem számolnak a koronavírus kapcsán a halálozási vagy megebetegedési kockázatok jelentős emelkedésével egyelőre.

Ennek az az oka, hogy egyrészt még kevés adat áll rendelkezésre, másrészt pedig az, hogy a viszonbiztosított életbiztosításokkal bíró személyek átlagéletkora lényegesen alacsonyabb, mint a COVID-19 által veszélyeztetett réteg. Továbbá az is kedvez most a biztosítóknak, hogy a választható műtéteket elhalasztják a kórházak, így ilyen típusú műtétekre és kórházi ellátásra most nem kell fizetniük az ügyfeleknek.

A kockázatokat sokkál inkább abban látják, hogy a gazdasági visszaesés miatt sokan nem fizetik majd tovább biztosításukat, ami bevétel kieséshez fog vezetni a biztosítóknál, így náluk is.

Mennyit lehet ilyen befektetésekkel keresni?

Ha valaki szeretne egy biztosítási portfolióba fektetni, akár élet, akár nem-élet üzletágakban, akkor ezt hedge fund-okon keresztül teheti meg a legkönnyebben. Például a már említett Leadenhall Life Fund 2012 második fele óta működik, és az elmúlt 7 és fél évben átalgosan évi 4,1%-ot hozott dollárban úgy, hogy minden hónapja pozitív volt.

Ha valaki természeti katasztrófákhoz kötött biztosításokba szeretne fektetni, akkor sokszor magasabb hozamokat érhet el, de jóval nagyobb volatilitást is vállalnia kell. A Leadenhall Capital több kockázati szintű alappal is rendelkezik, amik évi 5-10%-os hozamot is képesek termelni, de például 2017-ben az egyik kockázatosabb alapjuk 15%-ot bukott az amerikai hurrikánszezon alatt, és 2018 is mínuszos lett egy hurrikán és a kaliforniai erdőtűz miatt.

A biztosításhoz kötött befektetések azok számára lehetnek érdekesek, akik kötvényportfoliójukat szeretnék bővíteni, diverzifikálni, és biztosítási portfoliókból szeretnének kötvénytípusú hozamot elérni, és nem egy biztosító társaság részvényeibe fektetni, ahol ki vannak téve többek között a biztosító üzemeltetési kockázatainak valamint a részvényárfolyamok ingadozásának.

Természetesen fontos látni azt is, hogy az ilyen típusú befektetésekből nem lehet naponta vagy hetente ki-beugrálni, általában évente négyszer vagy kétszer van lehetőségünk a kiszállásra, ezért hosszútávú befektetőknek ajánlott. Külföldön a nyugdíjpénztárak és az alapítványok az ilyen típusú hedge fund-ok legnagyobb befektetői.

Életbiztosítási kötvények, mint üzlet

A biztosítási piacra azonban nem csak a biztosítók oldaláról tudunk beszállni. Az Egyesült Államok több államában ugyanis lehetőség van arra, hogy az ügyfelek eladják másnak életbiztosításaikat, amiket nem kívánnak tovább fizetni. Ezt az ügyfelek egy brókeren keresztül tudják megtenni, és értelemszerűen magasabb áron, mint ha a biztosító vásárolná vissza a biztosításukat.

Miután a befektető megveszi a kötvényt az eredeti szerződőtől, ő fizeti a biztosítás díját a biztosított haláláig (ezek mind amerikai, teljes életre, azaz halálig szóló biztosítások), aminek bekövetkeztekor a biztosítási összeget a befektető kapja meg.

Ezeket a másodpiacon értékesített életbiztosítási kötvényeket life settlements-nek hívják angolul, és nagyobb tételben bankok, hedge fund-ok és más intézményi befektetők vásárolták fel a 2008-as válságig. 2008 után azonban a bankok már nem tarthattak ilyen eszközöket, illetve nem érte meg nekik tartani az új tőkekövetelményi szabályok miatt, így ők kiszálltak erről a piacról.

A life settlements-be fektető hedge fund-ok viszont káprázatos hozamokat értek el a 2008-as válság óta, a legtöbb évben magas kétszámjegyű hozamokat is, nem volt soha egyetlen mínuszos évük idáig. Van olyan alap, ami minden évben 11-23%-os hozamot könyvelt el 2009 óta.

Mivel ezek az alapok akkor keresnek pénzt, ha a náluk lévő kötvények biztosítottjai meghalnak, számukra egy megugró halálozási arány kedvező lehet. A koronavírusnak ők lehetnek az egyik haszonélvezői, akármennyire is visszataszító sokak számára ez az üzlet, mert az ő “biztosítottjaik” szinte kizárólag 70 év felettiek, és az ő esetükben valóban megnőhet a halandóság.

Van-e jobb az OTP Supránál?

– tette fel nekem a kérdést valaki tavaly év végén, miután több mint 23%-ot hozott 2019-ben. Mostanában (2020. március) viszont inkább azt kérdezik tőlem, hogy érdemes-e kiszállni belőle miután több, mint 30%-ot esett idén.

Előrebocsátom, hogy nem kívánom megválaszolni, hogy érdemes-e kiszállni a Suprából. Szerintem a piacokon lesz még esés idén, de a Supra nem egy passzívan kezelt befektetési alap; az alap kezelőjének számos lehetősége van alkalmazkodni a változó piaci környezethez, így mind eső, mind emelkedő piacon tud pénzt keresni.

Külföldi lehetőségek

Sokkal inkább azt szeretném bemutatni, hogy akinek van lehetősége szélesebb körben, akár külföldi alapokba fektetni, milyen alternatívákban gondolkozhat még abszolút hozamú alapok tekintetében. Tekintsünk ki most a lehető legtágabb értelemben, és nézzük meg a külföldi hedge fund-okat (hedge fund: szinte minden megkötés nélkül működő abszolút hozamú befektetési alap).

Először is mi az, hogy jobb alap? Ami többet hoz? Ami kevésbé mozog egyik napról a másikra (kisebb a volatilitása)? Esetleg mindkettőt tudja valami egyben?

A válságálló stratégiákról – amik várhatóan nyugodt és hektikus időkben is jól teljesítenek – már írtam korábban: Léteznek válságálló befektetések?

Részvények és opciók

Természetesen a részvénybe fektető hedge fund-okkal nagyon sokat lehetett keresni az elmúlt években a 11 éve tartó ralinak köszönhetően, és közülök sokan feburár-márciusban is alig estek, azonban nem szeretném egy részvénybe fektető alappal összehasonlítani a Supra-t, hiszen más a mandátumuk.

Ehelyett szeretnék egy olyan stratégiát bemutatni, ami hasonlóan egyszeri nagy esésekre képes, mint a Supra, tehát a kockázati szint hasonló, mégis szisztematikusan (azaz nem szerencsére vagy egy portfolió menedzser döntéseire alapozva) tud hozamot termelni.

Ez a stratégia az opció kiírás, a világ egyik legkockázatosabb befektetési stratégiája. Azért választottam ezt a stratégiát, mert ha készek vagyunk a Supra-ba fektetni, készek vagyunk arra is, hogy hirtelen 30-40%-ot bukjunk a hosszútávú jó hozamok reményében. Az alábbi ábrán logaritmikus skálát használtam, így egy 20%-os esés vagy emelkedés ugyanakkorának látszik az ábrán függetlenül attól, hogy milyen szintről történik a mozgás.

OTP Supra vs Opció kiíró

Láthatjuk, hogy hasonló mértékű esés volt a Suprában 2015. januárjában és az opció kiíró esetében 2013-ban. Az opció kiíró 2018 februárjában ismét nagyot esett, de azt ledolgozta körülbelül egy év alatt. Az idei esések pedig egyforma mértékűek mindkét alap esetében.

Az óriási különbség azonban az, hogy míg a Supra ez idő alatt közel 0%-ot hozott, az opció kiíró még a három hatalmas esés után is körülbelül 15%-os éves hozamot termelt befektetőinek.

A jövőre nézve nem tudjuk mit csinál a Supra, az a portfolió menedzser döntésein fog múlni. Az opció kiíró a múltból kiindulva viszont várhatóan szépen le fogja dolgozni ezt az esést is.

Mi az az opció kírás?

Ezek az alapok jellemzően az S&P500 index-re írnak ki (más szóval adnak el) put opciókat, ugyanis ezekre folyamatosan van kereslet azok részéről, akik tartanak egy eséstől. A nagy intézményi befektetők közül sokan azzal védekeznek az esések ellen, hogy folyamatosan “biztosítást” vásárolnak egy esés ellen. Ezt a legkönnyebben úgy tehetik meg, hogy az aktuális S&P500 index értéknél alacsonyabb árfolyamokra put opciókat vesznek. (Put opció = eladási opció, az opció vevője eladhat az adott a szinten, az opció eladója/kiírója pedig az adott szinten köteles venni.) Az opció kiírói kvázi a “biztosítók”, akik az opció kiírásért pénzt (prémiumot) kapnak, azonban ha az árak hirtelen esni kezdenek, veszteségeik keletkeznek, csak úgy mint egy hagyományos biztosító esetében egy biztosítási esemény (pl. jégeső, halál, stb) esetén.

Az opció kiírás rendkívül kockázatos, vannak alapok, amik 40-50-60%-ot is estek idén februárban vagy 2018 februárjában. Hogy mennyire kockázatos lehet az opció kiírás, a magyar befektetők számára is ismert lehet már az Axiom Aplus Alapon keresztül, ami devizapárokra ír ki opciókat: BAMOSZ.

Ilyet nem kérünk, köszönjük!

Természetesen az ilyen magas kockázat csak keveseknek való. Ugyanakkor érdemes látni, hogy amilyen visszaeséseket tudott a Supra produkálni az elmúlt években, az megfelel egy opció kiíró stratégia kockázati szintjének.

Ha valaki alacsonyabb kockázatot szeretne, értelemszerűen ne várjon 23%-os éves hozamot sem (mint például a Supra tavalyi hozama).

Ez esetben ott vannak a már korábban említett válságálló befektetések, különösképpen a cikk végén említett alternatív alapok.

Hogy lehet ezeket az alapokat elérni?

Ezekbe az alapokba nem fektethet mindenki. A hedge fund-okat jellemzően szakmai befektetők vagy olyan magánszemélyek vehetik meg, akik megfelelnek bizonyos jövedelmi vagy vagyoni feltételeknek (érdekesség egyébként, hogy sok amerikai befektetésnél ezek alól azzal lehet mentesülni, hogy egész egyszerűen nem vagyunk amerikai állampolgárok vagy rezidensek), így a minimum befektetési összeg ezekbe a stratégiákba 100 000 dollár (vagyis kb. 30 millió forint), vagy még magasabb.

Továbbá fontos, hogy ezekbe nem lehet úgy befektetni, mint egy magyar alapba, ahol az ember egyszerűen online vagy egy bankfiókba besétálva befektet. Az is óriási különbség, hogy a hedge fund-okból csak havonta vagy negyedévente lehet kiszállni, bár van ami elérhető napi likviditás mellett is.

Összefoglalás

A Supra kockázati szintje egy opció kiíró stratégiához hasonló. Ha valaki hajlandó ilyen kockázatot felvállalni, és rendelkezik megfelelő tőkével, nézzen szét az amerikai opció kiírók között is.

Ha valaki alacsonyabb kockázatot szeretne, számos hazai és külföldi alapból választhat, viszont ne várjon magas kétszámjegyű hozamokat sem.

Léteznek válságálló befektetések?

Válságálló befektetések számomra azok, ami válság előtt, alatt és után is jól teljesítenek. A korrekciók, válságok egyrészt a volatilitás megugrásával járnak együtt a piacokon, tehát azoknak az alapoknak kedveznek leginkább a válságok vagy mély korrekciók, akik a magas, vagy még inkább a megugró volatilitást szeretik. Továbbá azon stratégiáknak kedveznek a válságok, amik eső piacokon is tudnak pénzt keresni.

Ezek alapján a következő stratégiákat érdemes megvizsgálni:

 

Long volatilitás alapok

Az ún. long volatilitás alapok opciók vásárlásával foglalkoznak (akkor nyernek, ha esnek a piacok, de cserében csak egy kis összeget kockázatnak), viszont ezek többnyire a nyugodt vagy emelkedő időszakokban (amik jóval hosszabbak a válságoknál) folyamatosan veszítenek értékükből, tehát nem feltétlenül a legérdekesebbek. Lehet persze úgy gondolkodni, hogy ezekkel a stratégiákkal egy biztosítást vásárolunk a portfoliónkba, de a tartásuk a nyugodt periódusban túl sok pénzt emészt fel. Az Eurekahedge és a CBOE közös indexe mutatja az ilyen stratégiák teljesítményét:

EH CBOE Long Volatility Index
A fenti index tagjai átlagosan nettó 45%-ot hoztak 2008-ban, és 9,58%-ot most 2020 februrájában, de például tavaly 2019-ben 10,93%-ot estek. Bár a 2008-as válság után még 2010-ben és 2011-ben is kétszámjegyű pozitív hozamuk volt ezeknek az alapoknak, 2013-tól 2019-ig szinte megállás nélkül veszítettek az értékükből. Lehet, hogy megint eljött az idejük.

Long/short volatilitás stratégiák

Az előző stratégiának a továbbfejlesztett változata, ha már nem csak arra fogad egy alap, hogy esnek az árfolyamok, és ezért opciókat vesz, hanem opciókat is ír ki, amiért ő kap pénzt, ezáltal egyrészt csökkenti az opciók vételére fordított összeget, másrészt nem csak esés esetén tud pénzt keresni. Erre egy példa az alábbi alap (ilyen alapból kevés van, és nincs index, ami követné őket):

Long/short volatilitás alap

Bár voltak visszaeések az alap életében, idén februárban 7,53% volt a nettó hozama, és tavaly 22,18%-ot hozott dollárban. Ez az alap elsősorban az árupiacokon keres lehetőségeket, és csak kisebb mértékben a részvénypiacokon.

Global macro és trendkövető alapok

A következő kategória, ami működhet bika- és medvepiacokon egyaránt, az ún. global macro stratégia, amit a legtöbb hazai abszolút hozamú alap is folytat. Ennek lényege, hogy a makrogazdasági folyamatokat és ennek kapcsán a főbb eszközosztályok (pl. amerikai részvény, német kötvény, arany, olaj stb) mozgását vizsgálva vesz fel pozíciókat az alap a portfolió menedzser döntése alapján. Ahogy láttuk azonban a hazai abszolút hozamú alapok többsége óriási veszteséget könyvelt el idén február végén és március elején, tehát ez nem egy általános recept a sikerre.

A global macro stratégiák rokonai a szisztematikus trendkövető stratégiák. Ezek a stratégiák kizárólag technikai alapon automatikusan beszállnak minden emelkedő vagy eső trendbe mindenféle eszközosztályban (részvények, kötvények, árupiacok, kamatlábak). Ennek köszönhető, hogy jó esélyük van arra, hogy mind emelkedő, mind eső piacon jól teljesítsenek emberi beavatkozás nélkül. Az ilyen stratégiák átlagosan közel 30%-ot hoztak 2008-ban, tavaly valamivel több mint 5%-ot hoztak, viszont idén februárban mínuszosak voltak. Ez utóbbinak az az oka, hogy februárban minden korábbi trend megfordult, és időbe telik, amíg fordítanak a pozícióikon (ez valószínűleg márciusban meg is történt). Így akkor keresnek majd pénzt az év további részében, ha folytatódik az esés a piacokon. Itt látható az ilyen stratégiákat követő Eurekahedge index teljesítménye 1999 óta:

EH Trend Following index

Short bias részvény

A short bias részvény alapok egy érdekes állatfaj a hedge fund világban. Lényegük, hogy rossz tőzsdei cégeket keresnek, általában egyszerre csak 1-3 céggel foglalkoznak, azokat shortolják, és emellett egy long S&P 500 pozíciót vesznek fel (változó mértékben). Ezek a stratégiák nagyon koncentráltak, sokszor az alap 50%-át kiteheti egy short pozíció felvétele, azonban a long S&P 500 index pozíció miatt nulla közelében van a teljes nettó részvénypiaci kitettségük. Ha a kiszemelt cégek alulteljesítik a részvényindexet, azaz vagy kevesebbet emelkednek, vagy többet esnek, mint a részvényindex, az alap pénzt keres.

Ezek a stratégiák egyébként nagyon jól teljesítettek az elmúlt években is, mert általában jó célpontokat találtak. Egyelőre még csak a februári számokat ismerjük; az egyik legismertebb ilyen hedge fund, a Kerrisdale Capital 1,1%-ot keresett februárban.

Egyéb alternatív alapok

Végezetül léteznek olyan alapok is, amiket egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben érintenek a tőkepiaci folyamatok. Ilyenek például a biztosítókkal dolgozó viszontbiztosítást adó stratégiák, melyeket teljesen más tényezők befolyásolnak, mint a makrogazdasági vagy tőkepiaci folyamatok, vagy a rövid távú, eszközfedezett (nem tőkepiaci eszközökkel fedezett) hiteleket adó alapok. Az ilyen stratégiák szinte mindentől függetlenül képesek évi 4-8%-ot hozni éveken át, de természetesen itt is vannak kockázatok, csupán mások: likviditási, partnerkockázat, operációs kockázatok, halandóság (biztosítások esetén), stb. Ezeket az alapokat elsősorban a diverzifikáció miatt szeretik a befektetők, hiszen így mindig lesz olyan befektetésük, ami minden részvénypiaci összeomlás esetén is jól teljesít.

Mire jó még egy befektetési alap?

Mármint azon kívül, hogy jó hozamokat érjünk el. Miért van több ezer olyan befektetési alap a világon, amit senkinek sem értékesítenek? A válasz roppant egyszerű: saját célra lett kitalálva pl. egy család részére, egy befektetői társaság részére, egy ismert ember részére stb. Miért jobb egy befektetési alap létrehozása egy céghez képest?

Egy cég igazgatói és tulajdonosai megtalálhatók a cégnyilvántartásban, akár ingyen meg lehet nézni az interneten (pl. Magyarországon vagy Szlovákiában), akár fizetni kell a hozzáférésért (pl. Angliában vagy Hollandiában). Megoldást jelenthet az offshore cég, ahol nem nyilvánosak ezek a cégadatok, de egyrészt – mint tudjuk – onnan kiszivároghatnak információk, ami ciki, másrészt pedig nem biztos, hogy kívánatos, ha offshore cégünk tulajdonol valamit, jogi, reputációs vagy gyakorlati szempontokból.

Ezzel szemben, ha egy befektetési alapon keresztül birtokolunk valamit, annak a tulajdonosait senki nem fogja sehonnan előszedni vagy kiszivárogtatni. Számlanyitás és egyéb bizonyos esetekben a végső tulajdonosok felfedését kérhetik, de nem feltétlenül van erre sem szükség minden esetben. Egy kivétel van természetesen; bűncselekmény esetén minden érintett köteles lesz kiadni a tényleges tulajdonosok nevét, mint ahogy ez igaz minden jogi formára.

A befektetési alapok jellemzően adómentesek, nekünk csak akkor kell adót fizetni, ha a befektetési jegyeinken hozamot realizálunk (feltéve, hogy a befektetési jegy tulajdonosa mi vagyunk magánszemélyként, és nem egy hong kong-i cég, ahol nincs árfolyamnyerség-adó, vagy éppen egy cook-szigeteki trust, csak hogy egy pár lehetőséget említsünk). Egy befektetési alapban ügyvéd és cégbíróság nélkül tudunk részesedést adni-venni. Értékpapírszámlára lehet helyezni, ott tarthatjuk a magyar vagy svájci vagy akármilyen privátbankunk értékpapírszámláján, ahonnan azokat tovább transzferálhatjuk, ha szükséges. Pénzügyi intézményrendszert vonhatunk köré (pl. letétkezelő), ha a biztonság érdekében külső szereplőket szeretnénk bevonni.

A befektetési alapokban rejlő lehetőségek szinte végtelenek, aminek természetesen ára is van. Ahhoz, hogy értelmes keretek között egy alapot működtetni tudjunk, legalább szükségünk lesz egy adminisztrátor cégre, aki fel tudja állítani és üzemeltetni a struktúrát. Nyugat-Európában vagy a Karib-térségben a tapasztalatom szerint már kb. évi 20-25 ezer eurótól működtethető egy ilyen struktúra.

Offshore befektetési alapok

Az európai, főleg magyar befektetőknek sokszor elképzelhetetlen, hogy egy kajmán-szigeteki vagy bermudai befektetést egyáltalán fontólra vegyenek, holott egy luxemburgi zártkörű alap sem nyújt nagyobb biztonságot a befektetők számára. Miért léteznek offshore alapok és mennyire biztonságosak?

Aki járt külföldön, tudja, hogy mit jelent a kulturális különbség. Például hogy Argentínában este 10 előtt szóba se jöhet egy vacsora, vagy hogy USA-ban minden vagyonos embernek van kajmán-szigeteki befektetése. Mondhatnám, hogy nekik olyan a Kajmán-szigetek, mint nekünk Ciprus vagy Málta, de ez nem igaz. A Kajmán-szigetek egy olyan politikailag stabil hely, mint nálunk Európában Svájc. Egy 100 éve létrehozott kajmán cég ma is létezhet, nem mosta el semmilyen háború, államosítás vagy diktatúra.

Természetesen ne keverjük a politikai stabilitást a bankrendszer stabilitásával. Egy szóval sem akarom mondani, hogy a Kajmán-szigetek és Svájc valaha is egyenlő volt vagy lenne bankok tekintetében. Bár természetesen vannak kajmán-szigeteki bankok, és a nagy bankoknak is van ott fiókjuk (pl. UBS, Citibank, RBC stb), a Kajmán-szigeteken bejegyzett cégek vagy befektetési alapok jellemzően az USA-ban vezetik a számlájukat; a két leggyakoribb számlavezető a J.P. Morgan és a Wells Fargo.

Minek nekünk offshore befektetés?

Nem mondok újat azzal, hogy a karib-tengeri offshore paradicsomokat észak-amerikai érdekek mentén alakították ki az elmúlt évszázad során. Banki hátterének korai úttörője és meghatározója szereplője a Royal Bank of Canada, mely 1908-ban nyitotta meg bahamai fiókját, és ma már 17 országban van jelen a régióban. (https://www.rbc.com/caribbean.html)

Nagyon sokáig természetesen az anonimitás, az adóelkerülés és a kedvező szabályozás miatt voltak népszerűek ezek a helyek cégalapítás szempontjából. Ugyan a cégjegyzékek most sem nyilvánosak, adót elkerülni már nem igazán lehetséges a nemzetközi információcserének köszönhetően, és a szabályozás sem feltétlenül lazább itt, mint más onshore helyszíneken.

Befektetések szempontjából ezeknek viszont minimális a szerepük. Ha csinálok egy befektetési alapot bárhol a világon, annak a befektetői nem jelennek meg semmilyen nyilvános helyen. A legtöbb befektetési alap a világon nem fizet adót, a végbefektetőknek kell adózni saját adóilletőségük szerint. A szabályozás pedig alig vagy egyáltalán nem lazább, mint például egy luxemburgi zártkörű alapnál, ami szintén bármibe fektethet, és meglévő alapkezelő a felügyelet külön jóváhagyása nélkül indíthat új alapot.

Miért kell akkor offshore (pl. Kajmán vagy BVI) befektetési alapokat csinálni? A válasz az amerikai adórendszerben rejlik. Minden amerikai állampolgár (U.S. Citizen) amerikai adót köteles fizetni lakhelyétől vagy más illetőségétől függetlenül, ami az adófizetésen túl jelentési kötelezettségekkel is jár. Ha egy amerikai adózót beveszek egy befektetési alapba, azonnal az amerikai adóhatóságnak kell riportnálnom, és könnyen amerikai adóalannyá válhat az alapom. Ezért külön kell választani az amerikai és nem-amerikai adózókat. Éppen ezért azoknak az amerikai alapkezelőknek, akik külföldi befektetőket is meg akarnak szólítani, egy külföldi alapot is létre kell hozniuk. Ez a külföldi alap aztán az otthoni amerikai alapba fekteti a pénzt, vagy az otthoni alappal párhuzamosan fekteti be a pénzt ugyanúgy.

Karib-térség vs. Európa

Ezeket a külföldi alapokat jellemzően a Kajmán-szigeteken, kisebb mértékben a Bahamákon, Bermudán és BVI-on hozzák létre. Miért? Mert ezeken a helyeken angolul beszélnek, nincs vagy minimális az időeltolódás az USA-hoz képest, földrajzilag közel vannak, számukra ismerős a jogrendszer (common law), stabil a politikai környezet, kiépült egy befektetésbarát jogszabályozás és egy befektetéseket kiszolgáló infrastruktúra (szakemberek, intézmények).

Van aki természetesen az európai piacot célozza meg szándékosan, és hajlandó egy európai (ír vagy luxemburgi, esetleg liechtensteini) struktúrába fektetni, de ez jellemzően költségesebb. Továbbá az amerikaiak nem ismerik az európai jogrendszereket, és jóval összetettebb a riportálási követelmény.

Gyakorlat

A gyakorlatban az amerikai és ázsiai befektetők valamint alapkezelők a Kajmán-szigeteket kedvelik és értik a legjobban. BVI, Bermuda és Bahamák még szóba jöhetnek, körülbelül ebben a sorrendben.

A dél-afrikai alapkezelők Mauritius-t használták leginkább, de innen is egyre többen mennek a karibi térség irányába, mert a befektetők jobban ismerik világszerte.

Európában ilyen helyszínek Gibraltár, Jersey, Guernsey és Isle of Man, de ezek folyamatosan veszítettek népszerűségükből a közös európai szabályozás következtében, így az európai alapkezelők jellemzően az EU-n belül hoznak létre alapokat, nagyon ritkán a Karib-térségben.

A helyzet az, hogy egy alap biztonságáról semmit sem mond az, hogy éppen luxemburgi vagy kajmán bejegyezésű. Az alapot működtető intézményektől és személyektől függ minden. Vannak pocsék luxemburgi és nagyszerű kajmán alapok is, ahogy fordítva is. Egy befektetést mindig komplexen kell vizsgálni; erről szól az átvilágítás (due diligence), ami kiterjed többek között az alapkezelő szervezeti, jogi, és operációs területeire, valamint az alap stratégiájának, szolgáltatóinak, értékelési és visszaváltási politkájának a vizsgálatára.