Mi a tuti befektetés? – A befektetések hierarchiája

Ha valaki megkérdez egy befektetési szakembert, hogy mi a tuti, akkor azt fogja mondani, hogy olyan nincs. Vannak lehetőségek és esélyek, meg hosszú távú statisztikák, meg kell nézni, mekkora kockázatot tudunk vállalni, és ezek mentén fel lehet állítani egy befektetési tervet, blablabla. Ez egyébként egy teljes mértékben igaz és jó válasz.

Azonban az is igaz, hogy vannak, akik tudnak valamit, amivel a nyerési esélyek jóval magasabbak, mint az „átlagosan” elérhető befektetéseknél, vagyis közelebb állnak ahhoz a bizonyos tutihoz. Hallottunk már sikeres hedge fund-okról, vagy lehet valaki olvasta is a „Market Wizards” könyveket.

Vegyük most azt kiinduló pontnak, hogy valóban léteznek olyanok, akik szinte mindig tudnak pénzt keresni, mert például

A fenti felsorolásban szereplő „lehetőségek” egy része természetesen illegális, mint pl. a bennfentes kereskedelem, front running (mások ügyleteinek kihasználása) vagy a piaci manipuláció, de akadnak legális tevékenységek is, amik megfigyeléseken, technológiákon vagy értékteremtésen alapulnak.

Ahogy a Margin Call (magyarul Krízispontnak fordították) című filmben Jeremy Irons szájából hallotuk: „There are three ways to make a living in this business: be first, be smarter, or cheat.” (“Háromféle módon kereshetsz pénzt ebben az üzletben: légy első, légy okosabb vagy csalj.”)

Befektetések hierarchiája

A világ pénzügyi piacain dolgozó emberek százai, ezrei, talán tízezrei ismernek vagy tudnak valamit, amivel pénzt lehet keresni. A kérdés általában az, hogy amit felfedeztek, 1) mennyire stabil időben, azaz vajon működni fog egy vagy két hónap/év múlva is, valamint, 2) mennyire skálázható, azaz ezer dollárral működik csak, vagy meg lehet csinálni egy milliárd dollárral is?

A legtöbb esetben a felfedezések eredménye nem stabil és csak kis pénzzel valósítható meg. Azonban léteznek olyanok, akik valóban kincsekre bukkantak.

Én a felfedezések nagyszerűsége szerint három kategóriába sorolom a befektetéseket, amit a befektetések hierarchiájának is szoktam nevezni.

Felső szint

Olyan lehetőségek, amiknél sokkal magasabbak a nyerési esélyek, mint másoknál. Ezek olyan befektetések, amiket megtartanak maguknak azok, akik megtalálták vagy kitalálták. Miért? Mert általában korlátozott mértékű pénzzel lehet csak megcsinálni, ezért nem érdemes más pénzét belevonni.

Például ilyen egy híres hedge fund menedzser híres alapja. Jim Simons, a Renaissance Capital alapítója egy amerikai matematikus, aki mielőtt befektetésekkel foglalkozott volna, évekig kódfeltöréssel foglalkozott az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségénél.

Jobb években 1-2 milliárd dollárt keresett (vagyis annyit keresett évente vagy fél évente, mint egy-egy leggazdagabb magyar teljes ismert vagyona). Ennek a cégnek van egy alapja, amibe ma már csak a cég alapítói és kiemelt dolgozói fektethetnek be, ez a Medallion Fund, minden idők legsikeresebb befektetési vállalkozása. 1988 óta több, mint évi 60%-ot hozott a díjak levonása előtt, messze megelőzve Soros Györgyöt vagy Warren Buffet-et vagy bárki mást, akiről tudunk.

Egyetlen vesztes éve volt, 1989, ami után változtattak a modellen, és soha többet nem vesztettek egyetlen évben sem. Viszont a stratégia csak egy bizonyos összeggel működik, ezért 2005 óta minden külső befektetőt kitettek az alapból, hogy megtartsák maguknak a lehetőséget. Természetesen az is lehet, hogy 2005 óta nem működik a stratégia, hiszen nincs külső befektető, aki ezt meg tudná erősíteni.

Egy másik, sokkal kisebb példa lehet az Enko Capital, egy afrikai csapat, aki kis pénzekkel, de biztosan ki tudta használni a különböző afrikai részvénypiacokon forgó, de ugyanazon cégek részvényei közötti különbséget (ezt hívjuk arbitrázsnak). Például ugyanazon nigériai vállalat részvényeit meg lehet vásárolni a lagosi, az accrai és a nairobi-i tőzsdén, de az árfolyamban lehetnek eltérések. Ahol olcsóbb megveszik, ahol drágább, eladják.

Harmadik példa a 2000-es évek elején sok hedge fund által művelt „mutual fund late trading” nevű ügyletek. Ez arról szólt, hogy ázsiai részvény kitettségű befektetési alapokat adtak vagy vettek az előző napi árfolyamon kihasználva az időeltolódást. Ilyennel egyébként itthon is foglalkoztak egyesek. Azóta az USA-ban ezt már törvény tiltja.

Továbbá ide tartoznak a korábban említett illegális befektetési tevékenységek is, amit akár bankok és kisebb befektetők is műveltek vagy művelnek.

Középső szint

Olyan jó lehetőségek, amikhez nem sokan férnek hozzá főleg azért, mert a kisbefektetőknek elérhetetlen (akár értékben, akár azért mert csak intézményi piaca van), a nagyoknak meg túl kicsi vagy tilos (pl. bankoknak bizonyos ügyletek), de lehet más piackorlátozó tényező is. Ezeket már nagyobb pénzzel is meg lehet játszani, ezért érdemes külső befektetőket is keresni már a lehetőség ismerőjének.

Itt a befektetéskezelő a saját pénze mellett külső befektetők pénzét is szívesen kezeli, mert ezzel többet tud keresni, mintha csak a saját pénzével csinálná. Ilyen stratégiákat folytatnak az átlagnál jobb hedge fund-ok, abszolút hozamú alapok, akár egyes ingatlanalapok. Ebben a kategóriában sokan próbálkoznak, ezért itt kell a legjobban észnél lenni, és jól választani, mert lehet, hogy az érdekesnek tűnő lehetőség valójában hétköznapi termék szebb csomagolásban.

Ilyen lehetőséget talált például egy magyar származású bankár, Paul Horvath, aki nagy amerikai befektetési bankoknál dolgozott mielőtt létrehozta saját alapkezelőjét, az Orchard Capitalt. A 2008-as válság idején ő dolgozta ki az első olyan üzletet, amiben egy bank a hitelei egy részének a kockázatát átadta valaki másnak egy magas kamatért cserébe.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy például a Citibanknak volt mindenféle hitel a könyveiben, és ezek egy része akár kockázatos is lehetett (hiszen nyakunkon volt a válság, félő volt, hogy bedőlnek cégek). A bankoknak pedig tartalékot kellett képezniük a hitelekre, vagyis a banknak az eredményükből félre kellett tennie pénzt arra az esetre, ha valóban probléma lenne a hitelekkel.

Mit tehet a Citibank egy ilyen esetben, hogy tud szabadulni a kockázatától? Az egyik lehetőség az, hogy eladja valakinek, aki szeret ilyen hitelek gyűjtögetni (pl. a CLO-k csinálnak ilyet). 2008 környékén viszont pont senki sem akart hiteleket venni valahogy, mert mindenki be volt rezelve. Valami mást kellett kitalálni, amivel a hitel eladója és vevője is jól járt.

Ekkoriban már ismert volt a kockázati transzfer ügyletek fogalma, csak épp a banki hiteleknél volt új. A megoldás a következő volt: egy befektető vállalja, hogy egy hitelcsomag (amit a befektető válogathat össze) problémája esetén, ő állja a veszteség első 10%-át, a továbbiakat pedig a bank viseli. A befektető ezért kap mondjuk évi LIBOR+15% kamatot fixen cserében. Nem elírás, ezek kétszámjegyű kamatot fizettek dollárban ilyenek ügyletekre, amikor már nulla százalékot fizettek minden másra.

Miért volt jó ez a banknak? Azért, mert az ügyletbe bevonták a felügyeletet is, és megbeszélték, hogy ha ennyi meg ennyi kockázatot át tudnak adni külső befektetőknek, akkor ennyi meg ennyi tartalékot felszabadíthatnak, és fellélegzhet a bank. Ne felejtsük el, a világ legnagyobb bankjairól beszélünk, akiknek a felügyelet is segíteni akart. A lehetőség egyedi volt, csak a legjobb kapcsolatokkal rendelkező emberek tudtak ilyet összehozni, viszont a lehetőség mérete elég nagy volt ahhoz, hogy külső pénzt is bevonjanak. Szóval, így született meg az Orchard Group, aki ezt a lehetőséget kínálta/kínálja egyes alapjaiban. A szóban forgó ügylet neve pedig a „regulatory capital deal”, röviden „RegCap”.

A fentihez hasonló kockázati transzfer ügyleteket a biztosítók is nagy számban hajtanak végre. Az insurance linked securities (ILS), magyarul biztosításhoz kötött értékpapírok (nem a mindenki által ismert unit linked termékekről van szó) is erről szólnak. A biztosítók egyes kockázatokat (pl. floridai hurrikán, németországi árvíz, japán földrengés), pontosabban azok egy részét továbbadják ilyen ügyletek keretében. Ez végső soron ugyanaz, mint a viszontbiztosítás, csak mivel a viszontbiztosítóknak nincs elég tőkéjük mindent viszontbiztosítani, a biztosítók ILS-eken és hasonlókon keresztül fedezik kockázataikat egy részét. ILS-ekről bővebben ebben a cikkben.

Alsó szint

Olyan lehetőségek, amiket (szinte) bármekkora összeggel meg lehet játszani, és/vagy bárki számára hozzáférhetők. Ezeket lehet megvásárolni a bankfiókokban, a biztosítóknál, és ilyenek az ETF-ek is. A vagyont kezelők jellemzően nem fektetnek a saját termékükbe. Itt a cél az, hogy minél több külső befektetőt szerezzenek, és a vagyon után alapkezelési díjat és esetleg sikerdíjat tudjanak beszedni.

Hozam/kockázat és ár/érték arányok

Ez nem jelenti azonban azt, hogy ezeket a hierarchia szempontjából alsó szintű befektetésnek titulált termékeket le kell nézni. Ezekkel a termékekkel lehet megvalósítani számtalan befektetési célt, és pontosan ezek a termékek nyújtják sokszor a legkézenfekvőbb befektetési lehetőségeket.

Sőt, a középső szinten található lehetőségek nem mindig múlják felül vagy érik el az alsók hozamát; az ő céljuk sokkal inkább egy magasabb hozam/kockázat arány elérése, azaz alacsonyabb kockázattal igyekeznek ugyanazt a hozamot elérni.

Ha valakinek ez szimpatikus, és megfelelő vagyonnal rendelkezik, a középső szintű befektetésekbe is be tud szállni akár már százezer dollárral/euróval, és néha még a felső szintű lehetőségeket is el tudja érni a középső szintűekhez csatolva (azok részeként vagy árucsatolásban).

Amit fontos még látni, hogy a hozzáadott érték mértéke csökken ahogy haladunk lefelé a piramison, és alapesetben egyre olcsóbbakká kéne válniuk a termékeknek. Bár átlagosan több díjat szed le egy termékről egy középső kategóriát áruló cég (amiért a hedge fundok mindig meg is kapják, hogy feleslegesen drágák), mint egy alsót, ez sajnos nincs mindig így.

Például egy átlagos részvény befektetési alapra évi 2%-os díjat felszámolni, és esetleg még egy értékesítéskor felszámolt 2%-os díjat is elkérni, nem tűnik jogosnak, de mindenkitől annyit lehet kérni, amennyit hajlandó fizetni.

Amennyiben érdeklik a nem csak átlag számára elérhető termékek, kérem keressen meg bizalommal.

 

 

Örök kérdések 2.: cég – adó – pénz

Hogy vehetek ki pénzt a cégemből adómentesen?

Alapvetően kétféle adó merül fel a “cégből való pénzkivét “esetében: társasági (amit a cég fizet meg az elért nyereség után) és személyi (amit a magánszemély fizet meg az osztalék után). Társasági adót költségekkel lehet csökkenteni, ezt mindenki ismeri. Érdekesség, hogy például a balti országokban általában csak akkor merül fel társasági adófizetési kötelezettség, amikor osztalék kerül kifizetésre, egyébként a megtermelt nyereség nem adózik, amíg a cégben marad. Ezen kívül léteznek olyan országok, ahol a társasági adó mértéke 0% (vagy nem is létezik), esetleg csak az adott országon kívüli tevékenységek adómentesek.

A kérdés mindig az, hogy mire kell a pénzt a lehető legkisebb adófizetési kötelezettség mellet kivenni? Ha „kenyérre és párizsira” kell, akkor azt egy magánszámlára kell kivenni. Ha autó- vagy ingatlanvásárlásra, akkor az kerülhet a cég nevére is vagy egy leányvállalat nevére is. Ha a cél a cégtől való elkülönítés, akkor is valahogy ki kell venni a cégből.

A fentiekre megoldások lehetnek:

Hogyan tudom elrejteni, hogy valami az enyém?

Itt kétféle megközelítés létezhet. Csak el akarom rejteni, vagy jogilag ne legyen az enyém a teljes kontroll megtartása mellett?

Megoldások lehetnek:

Hogy tudok egyik helyről a másikra utalni, hogy ne tudjon róla senki?

A pénz útját mindig nyomon lehet követni, de meg lehet szakítani egyes pontokon az egyértelmű nyomonkövetést, továbbá nem csak pénzt lehet utalni, hanem értékpapírokat is lehet transzferálni és kriptodevizákat is lehet „utalni”.

Megoldások lehetnek:

Hogy tudok úgy utalni, hogy a bankok ne állítsák meg a tranzakciómat?

Ez a kérdés néhányaknak lehet, hogy értelmetlen, de a mai világban már nem lehet úgy 10-20-100 millió eurókat utalni, mint régen.

Megoldások lehetnek:

A fenti vagy hasonló kérdések esetén forduljon hozzánk bizalommal, a Kapcsolat gombra kattintva.

Örök kérdések 1.: Mibe fektessem a pénzem?

Erre természetesen nem lehet egy rövid bejegyzés keretében választ adni, inkább néhány érdekességet szeretnék csak felvillantani.

A legfontosabb tanácsom, hogy ezzel a kérdéssel olyan szakemberhez forduljon mindenki, akinek széles rálátása van a befektetési piacok egészére, az állampapíroktól a befektetési alapokon át a private equity befektetésekig.

Ki rendelkezik ilyen rálátással?

Miért nem elég egy privát bankár?

Természetesen nagy különbségek léteznek a privát bankárok között, azonban általában egy privát bankár kevés számú lehetőséget kínál fel, és leginkább azt akarja eladni, amin a legtöbbet keres ő vagy a cég, amit képvisel.

Mindenféle klisék puffogtatása nélkül hagy villantsak fel néhány olyan lehetőséget, amit kevésbé ismernek a magyar befektetők. Azt ugyanis, hogy a magyar befektetési szolgáltatóknál és alapkezelőknél milyen hozamokat lehet elérni milyen kockázatok mellett, mindenki ismeri. Van a biztos kevés (infláció felett kevés), és a másik véglet az „esünk, kelünk, néha nagyon bejön, néha nagyon nem”.

Íme néhány példa, amit profi intézményi befektetők is használnak, és nem hinném, hogy a magyar privát bankár fel tudja kínálni lehetőségként:

 

Miért nem írok hedge fundokról?

Azért nem írok mostanában a hedge fundokról, mert jelen helyzetben sokkal kevésébé érdekesek. Mindenki – teljesen jogosan – el van foglalva a részvény-, áru- és kriptopiacokkal.

Mindhárom szárnyalása mögött más okokat és dinamikát látok, de teljesen megértem, ha most mindenki ezekkel van elfoglalva.

Nyugaton a helyzet változatlan

A részvényekkel kapcsolatban továbbra is fenntartom azt, amit 2020 augusztusában írtam, vagyis véleményem szerint a következő 5-10 év még kifejezetten jó lehet az amerikai részvénypiacokon. Igaz, hogy az infláció és az azzal járó elkerülhetetlen kamatemelések (monetáris szigorítás) befolyásolhatják némileg a pályát, de szerintem csak rövid- vagy legfeljebb középtávon.

“In Bitcoin We Trust” – én még bőven látok fantáziát a kriptodevizákban. 2018-ban értettem meg miről szól a bitcoin, és azóta is azon a véleményen vagyok, hogy az elfogadottsága nőni fog, amivel práhuzamosan az árfolyam is sokszorzódni fog a jelenlegi szintekhez képest. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a politika tehet még kísérleteket a kriptopénzek visszaszorítására, de nem látom reálisnak, hogy ezt a világ nagy részén meg tudják tenni.

A kötvénypiacok (investment grade és high yield) már évekkel ezelőtt kifulladtak valójában, és jelenleg nagyon sérülékenyek a kamatemelések miatt (emelkedő hozamok = eső kötvényárak). Az elmúlt időszakban sokkal inkább az emelkedő hozamokra játszó befektetésekkel lehetett keresni. Lásd pl. Marketprog Reverse MAX (a MAX index esése esetén emelkedik).

Az árupiacokon óriási emelkedéseket láthattunk; nem véletlen hogy a legjobban teljesítő magyar alapok közül sok a nyersanyag alap. Azonban ezekkel kevésbé foglalkozik az átlagbefektető, és az idei emelkedés is sokrétű, illetve kevésbé látható, hogy meddig fog kitartani.

Mivel az arupiacok kivételével a fenti trendek mind hosszú távúak, nem igazán tudok vagy akarok hozzátenni semmit. Viszont, mivel ilyen “könnyen” lehet pénzt keresni részvényekkel, “kriptóval”, vagy úgy viszonylag könnyen meglovagolható trendekkel általában véve, az abszolút hozamú befektetések sokkal kevésbé érdekesek.

10 év múlva lesz csak érdekes megint?

Amikor a piacok jól mennek, azok, akik a piac irányától függetlenül tudnak pénzt keresni (ezek az abszolút hozamú befektetések vagy külföldön tágabban értelemzve a hedge fund-ok), alacsonyabb hozamokat érnek el a piacokhoz képest.

Ha nagyon őszinték akarunk lenni, már sok éve vesztett vonzerejéből ez a szegmens, de az utóbbi két évben nagyon látványosan vált érdektelenné. Az abszolút hozamú és hedge fund típusú befektetések ugyanis alapvetően azzal a céllal jöttek létre, hogy minden körülmények között hozamot termeljenek, amit általában úgy tudnak elérni, hogy bikapiacokon kevesebbet hoznak, medvepiacokon pedig nem esnek vagy csak kicsit.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy 2008-ban és 2009-ben nagyon nagy érdeklődés volt irántuk, valamint utána még jó pár évig az újbóli eséstől való félelem támasztott keresletet. 2018 februárjában és 2020 tavaszán egy-egy újságcikk erejéig még lehetett hallani róluk, de alapvetően nem ők állnak a rivaldafényben.

Sőt, ha igaz az, hogy még 5-10 évig kitart a bikapiac a részvénypiacokon, akkor lehet, hogy csak 5-10 év múlva fog újra felértékelődni az abszolút hozamú stratégiák szerepe.

Van, aki mást akar

Természetesen van, aki mást akar, és nem (csak) részvény-, kripto- vagy árupiaci befektetésekben gondolkodik. Kinek lehet érdekes most is az abszolút hozamú befektetés?

Aki magára ismert a fentiek közül legalább egy esetben, annak érdemes ezekkel a stratégiákkal megismerkednie. Vegye fel a kapcsolatot velem, és részletesen elmondom, hogy tudja elérni a céljait abszolút hozamú vagy hedge fund befektetésekkel.

Nyárközepi hedge fund körkép

2021. június végén szinte minden figyelt alap pluszban áll. Közülük négy már kétszámjegyű pozitív hozamot ért el. Az élen egy amerikai regionális bankokkal foglalkozó long/short részvény alap áll.

A második az én nagy kedvencem, ami most már több mint három éve hozza a kétszámjegyű hozamokat úgy, hogy a részvény- és kötvénypiacokkal kis mértékben negatívan korrelál (azaz nem függ tőlük, sőt azokkal ellentétesen mozog). Ezt az alapot mutattam be egy korábbi cikben a long/short volatilitás címszó alatt.

A dobogó harmadik fokára csúszott vissza a már regóta az élbolyban küzdő global macro alap. Ennek a stratégiának viszont olyan nagy a volatilitása, hogy azt keveseknek tudnám jó szívvel ajánlani.

A lista végén továbbra is az OTP Supra és egy bitcoin trendkövető alap áll. Ez utóbbi nem tudom, hogy tudott kimaradni az év eleji ralliból és az azt követő esésből egyaránt.

A hazai alapok közül az Aegon hasít a legjobban idén, nekik sikerült felülni néhány jó trendre az idei év első felében, a Citadella egyelőre nulla környékén mozog, a Suprának pedig egyelőre nem jöttek be az idei ötletei.

Adózás helyett használjunk befektetési alapot

Korábban írtam arról, hogy egy holland light regime alatt működő befektetési alapnak milyen előnyei lehetnek sok szempontból, de akkor az adóoptimalizációs lehetőségeket nem említettem.

Adómentesség

A befektetési alapok ugyanis szinte kivétel nélkül nem esnek a társasági és árfolyamnyereség-adó hatálya alá. Adófizetési kötelezettség csak akkor keletkezik, ha egy befektetési alap tulajdonosa pozitív hozamot realizál, ami után a saját adóilletősége szerint árfolyamnyereség-adót kell fizetnie.

Magyarországon 2006. szeptember 1-jén vezették be a kamat- és árfolyamnyereség-adót. 2006 nyarán ez szakmai körökben ismert volt, hogy a vagyonos emberek befektetési alapokat hoztak létre, hogy azokon keresztül valósítsák meg befektetéseiket a későbbiekben. Ezért jött létre például 2006. augusztus 22-én a Platina Alfa, Béta, Gamma, Delta alapok (akkor még Concorde Alapkezelő alatt). Azóta számos ilyen célú értékpapíralap (részvények, kötvények, stb.), ingatlanalap (ingatlanok tartására és üzemeltetésére) és magántőkealap (cégek, üzletrészek) jött létre Magyarországon.

Tehát ha valaki létrehoz egy befektetési alapot, akkor egészen addig nem kell adót fizetnie, amíg nem vesz ki pénzt az alapból. Addig viszont adózás nelkül tudja újra és újra befektetni a pénzt a végtelenségig. Ahogy írtam a holland light alapokról, ezekben az alapokban bármilyen befektetési cél megvalósítható (lehet benne üzletrész, ingatlan, részvények, bármi), nincs semmilyen megkötés.

Egyéb előnyök

Ami további érdekesség, hogy a holland “light alapokba” nem csak pénzt (magyar alapokba csak pénzt lehet befizetni), hanem vagyontárgyakat is be lehet vinni egy csereügylet keretében.

Tehát ha van három cégem, amit be akarok vinni az alapba, megtehetem úgy, hogy az üzletrészeket odaadom az alapnak (aminek én vagyok az irányítója) és cserébe befektetési jegyeket kapok. Ha az alapom eladja a cégeket, nem keletkezik adókötelezettség az alap számára.

A befolyt összeget pedig adó megfizetése nélkül fektethetem további projektekbe, befektetésekbe vagy adhatok kölcsön más cégeknek, stb, a lehetőségek tárháza szinte végtelen.

Az alapokban végrehajtott tranzakciók előnyei, hogy – amennyiben az alap befektetői átvilágíthatók és “tiszták” – a tranzakciók későbbiekben nem kötődnek az befektetőhöz, hanem azokat a holland adminisztrátor intézi. Akár több százmillió eurós utalások sem akadnak el a bankoknál az adminisztrátor és a bank kapcsolatának köszönhetően.

Az alapok további előnye, hogy a befektetők köre ügyvéd és közjegyző nélkül változtatható; be lehet vonni egy családtagot vagy üzleti partnert, akik később ugynúgy ki is szállhatnak ellenőrzött, biztonságos körülmények között, hiszen az alap független adminisztrátora szavatolja a tranzakciók biztonságát. Ez egy vagyon eladására, átadására vagy utódlására is megoldást kínál.

Igaz, hogy vannak olyan cégstruktúrák a világon, amik részben hasonló előnyöket tudnak felvonultatni, azonban ezt mind egyben, mindent saját kézben tartva, ráadásul az EU-n belül, tudomásom szerint csak az alapok tudják.

Miért Hollandia?

A korábbi cikkben leírtam, hogy Hollandia vezette be a legrugalmasabb szabályozást a kis méretű (100 illetve 500 millió euró alatti) befektetési alapok számára.

A másik fontos tényező, hogy nagyon olcsó egy holland light alap működtetése más nyugat-európai struktúrákkal összevetve. Az üzemeltetési költség évi kb. 20 000 eurótól indul struktúrától függően, az alapítás pedig kb. 30 000 euróba kerül. Hogy ezek az összegek mikor térülnek meg, az mindenkinek a saját helyzetétől függ.

Példaképpen egy luxemburgi struktúra felállítása 100-250 ezer euróba kerül, a működtetés pedig évi 0,3-1%-ba (évi 100-150 ezer eurós minimum díj melett). Továbbá ebben az esetben az irányítás sem a miénk, mert egy külső helyi alapkezelőt kell használni, hacsak nem állítjuk fel a saját luxemburgi alapkezelőnket, ami a fentieknél is jóval költségesebb.

Amennyiben felkeltette az érdeklődését a holland “light alap”, keressen bizalommal a Kapcsolat gombra kattintva.

Svájc és a bitcoin

Svájc az anonim számlák és a tényleges banktitok eltűnése után is megőrizte az exkluzív bankolás imázsát. Sőt újabb csatornákon gyűjt be vagyonos ügyfeleket; Svájc (és Liechtenstein) tárt karokkal várja a kriptodevizákból meggazgdagodott milliomosokat és milliárdosokat.

Nagy pénz = nagy gond

Aki nagyobb tételben birtokol kriptovalutát, és dollárra vagy euróra szeretné váltani, általában korlátokba ütközik, ha a hagyományos utakon próbálkozik; vagy egész egyszerűen nem tud néhány tízezer dollárnál nagyobb tételt átváltani egyszerre, vagy a banki utalással lesz gond, vagy rossz árfolyamon tud váltani, de leginkább mindhárom problémával egyszerre fog szembesülni.

Erre a problémakörre számos szolgáltató nyújt megoldást, mint például az OTC kereskedők és társaik. A váltás azonban nem minden, ugyanis kell egy olyan bank, ahol nem ijednek meg, amikor mondjuk 5 millió dollár befolyik egy bitcoin kereskedő cégtől. És itt jön a képbe Svájc (és Liechtenstein).

Svájc természetesen nem csak a bankok miatt érdekes azok számára, akik kriptóval foglalkoznak, hanem azért is, mert Svájc az egyik „legkriptobarátabb” ország a világon; a törvények, a helyi szabályozásokat már adaptálták a kriptovalutákhoz.

Svájci bankok

Visszatérve a bankokra, természetesen nem mehetünk be bármelyik svájci banka, hogy számlát nyissunk, és befogadjuk a digitális aranyunkból befolyt pénzt. A Credit Suisse és a UBS számos cikkben megjelenik, hogy mennyire óvatosak. Hogy ez valóban így van-e, azt persze én nem tudom. Azonban van néhány bank, aki kifejezetten szívesen látja a bitcoinból és egyéb kriptovalutákból befolyó pénzt.

Félreértés ne essék, egy bank egy ugyanolyan üzleti vállalkozás, mint egy acélfeldolgozó vagy egy ruhabolt, akit csak a profit érdekel. Azonban mivel sokkal több törvény vonatkozik rájuk, és felügyelik őket, óvatosabbnak kell lenniük. Csak akkor kockáztatnak bármit is, ha sokat tudnak keresni rajta. Gondoljunk csak a skandináv bankok balti leányvállalatainak pénzmosási ügyeire. Ők is tudták, hogy orosz pénzeket mosnak át bitcoinon keresztül, de már volt rajta annyi profit, hogy megérje a büntetést kifizetni.

A svájci (és liechtensteini) bankok sem olyan válogatósak, ha sok pénzről van szó, vagy ha valaki valóban tudja igazolni a kriptovaluták legális eredetét. A sok pénz persze mindenkinek más. Ha valaki az ultra tehetősek csoportjába tartozik (UHNWI = Ultra High Net Worth Individual) 30 millió dollárt meghaladó vagyonnal, akkor szinte minden ajtó megnyílik, de léteznek olyan kisebb szereplők, akik 5 millió dollártól/franktól/eurótól már nagyon szívesen látják a „bitcoin-milliomosokat”. Sőt olyat is ismerek, aki 1 milliótól már komolyan veszi az embert.

Mi az ára?

A bank természetesen pénzt akar keresni rajtunk. Erről egy külön cikket lehetne írni (és talán fogok is), hogy hol tud egy bank pénzt keresni rajtunk. Természetesen nem a számlavezetési díjon tud kaszálni, hanem egyéb kevésbé előrelátható utakon.

Például ha ő váltja át a bitcoint, akkor arra tud egy nagyobb marzsot tenni, viszont cserében bankon belüli utalással kapjuk meg a pénzt, és nincs probléma az utalással. Onnan már később úgy mehet ki a pénz, hogy senkinek sem kell tudnia, hogy a pénz bitcoin eladásból származik.

Azonban leginkább azt szeretnék ezek a bankok, hogy jó néhány évig ott maradjon a pénz náluk vagyonkezelésben, amire vagyonkezelési díjat számíthatnak fel (évi 0.1-1% összegtől és más tényezőktől függően), valamint a vagyonkezelés során egyéb módon juthatnak bevételekhez.

 

Tavaszi hedge fund körkép – nagy mozgások

2021 első negyedéve során nagy mozgásokat láthattunk a figyelt hedge fund-ok rangsorában. A tavalyi első helyezett svájci kezelésű bitcoin trendkövető alap az utolsó helyre esett vissza annak ellenére, hogy idén a bitcoin árfolyama új történelmi csúcsra emelkedett. Ennek oka, hogy ez egy trendkövető alap, aminek az segít, ha nagy korrekciók és felpattanások nélkül mozog az ár egy irányban. Azonban idén megnőtt a volatilitás a bitcoin piacán, és a csapkodásban nem találta meg az irányt a stratégia.

A tavalyi második global macro alap most az élre tört elsősorban az állampapír piacokon elért sikereinek köszönhetően. Ez az amerikai global macro alap bár rengeteg piacon jelen van, elsősorban az állampapírok piacán használ ki egy bizonyos, állandónak mondható jelenséget, ami egyelőre idén (és az elmúlt években egyaránt) nagyon kifizetődő volt.

A második és a harmadik helyen egy “merger arbitrage” (ez annyit tesz, hogy tőzsdei cégek felvásárlásából kíván profitálni) és egy “long/short részvény” (ez egy esésre és emlkedésre egyaránt játszó részvény stratégiát jelent) áll. Eddig nem árultam el többet ezekről az alapokról; valójában mindkettő amerikai kis és közepes méretű, tőzsdén jegyzett bankokra fókuszál, ahol egy évek óta tartó konszolidációs folyamat történik. Ez annyit tesz, hogy a sok kis bank felvásárolja egymást, és egyre kevesebb, egyre nagyobb bank jön létre az USA-ban. Erre a folyamatra számos hedge fund fókuszál 2011-2012 óta.

Amint láthatjuk a fenti táblázatból, szinte minden alap jól teljesített idáig, kivéve az elsőből lett utolsó bitcoin alap, a tavaly utolsó helyen végzett OTP Supra, és további két stratégia. A hazai alapok közül az Aegon Alfa idén nagyon jó formában van.

OTP Supra

Az OTP Suprával – mint a legnagyobb hazai abszolút hozamú alappal – külön is foglalkoztam több alkalommal, legutóbb a sikerdíj számításról szóló cikkben. Ebben azt fejtegettem, hogy valószínűleg 2021-ben fog már csak jelentős kockázatot vállalni az alap a sikerdíj számításának metódusa miatt, ami igaz is lett. 2021 elején valóban magasabb fokozatra kapcsolt az alap, de sajnos egyelőre negatív hozamot termelt a magasabb kockázatvállalás, a mai nappal -11%-on áll a Supra év eleje óta.

Ennek kapcsán ismét meg akartam mutatni a már korábban is bemutatott opció kiíró alappal való összehasonlítást, mert a Supra múltbeli jelentős esései alapján joggal feltételezhetjük, hogy időről időre extrém magas, már-már egy opció kiíró stratégiához hasonló kockázatot vállal fel a Supra kezelője. A korábbi összehasonlítások itt és itt találhatók.

A fenti ábrán logaritmikus skálát használtam, hogy az esések és emelkedések százalékos mértéke egyforma méretűnek látszódjon. Az opció kiíró alap már három brutális esésen van túl, de úgy látszik új csúcsra törhet még. Az OTP Supra viszont a tavalyi esésből nem tudott felállni egyelőre. 2012. szeptember 30. óta a Supra kb. 3% hozamot termelt, míg a másik alap ez idő alatt 260% hozamot hozott a befektetői konyhájára idén április végéig.

 

Due Diligence fortélyok 5 percben – Bernard Madoff emlékére

A héten elhunyt Bernard Madoff kapcsán a portfolio.hu oldalán megjelent egy cikk arról, hogy miként tudja valaki elkerülni a hozzá hasonló csalókat. 2012 és 2019 között az volt a feladatom különböző alapkezelőknél, hogy a hozzá hasonlókat kiszűrjem a befektetési folyamatunk során. Ez alatt az évek alatt több száz külföldi befektetési lehetőséget láttam, és közel százat tüzetesen is átvilágítottam, ezért van némi rálátásom erre a témára.

Leegyszerűsítve a cikk írója szerint, ami túl szép, hogy igaz legyen, az nem igaz. Én ezzel szemben láttam valóban konzisztensen jól teljesító befektetéseket, amik minden hónapban tudtak 1%-ot vagy többet hozni csalás nélkül.

Igaz, lehet, hogy nem tudják 20 éven át fenntartani ezt a teljesítményt, de lehetnek olyan 5-10 éves periódusok, amikor ez lehetséges csalás nélkül. Vannak olyan periódusok, mint amilyen például a 2008-as válság utáni 10 év volt, amikor nagyon jól behatárolt kockázatvállalás mellett bizonyos eszközosztályokkal (Non-Agency MBS, CLO, TruPS CDO) jóval a kockázatmentes hozam felett lehetett keresni. A szofisztikált befektetők ezt ki is használták.

Due Diligence

A rossz befektetések oka véleményem szerint általában az átvizsgálás hiánya. Ezt az átvizsgáló mesterséget due diligence-nek nevezik. Én a portfolio.hu-s cikkben ezt helyeztem volna első helyre.

A probléma az átvizsgálással, hogy időigényes, és persze nem árt, ha értünk hozzá, hogy mit érdemes nézni. Ha nem tudjuk magunk elvégezni, egy külföldi hedge fund vagy alternatív befektetés egyszerű átvizsgálását kb. 6000 dollárért csinál meg egy olyan cég, mint a Swiss Analytics vagy az Eurekahedge. Egy ilyen átvizsgálás általában elég sablonos, és főleg a (szinte) bárki számára elérhető adatokra épít. Egy komolyabb átvizsgálás, amikor a due diligence szakember elmegy a vizsgálandó céghez, beszél az emberekkel, megnézi a rendszereiket, kb. 20-50 ezer dollárba kerül a Swiss Analytics-nél vagy a Castle Hall-nál (hogy a nevesebb cégeket említsem).

Egy átfogó due diligence kiterjed a befektetési kockázatok (investment due diligence, IDD) és az operációs kockázatok (operational due diligence, ODD) felmérésére, valamint a mögöttes piac vizsgálatára.

2005-ben született egy tanulmány*, amire azóta is mindenki hivatkozik. Eszerint a vizsgálatban szereplő bebukott hedge fund-ok 54%-a valamilyen operációs tényező (főként csalás, lopás) következtében ment csődbe, 38%-a a túlzott kockázatvállalás (magas tőkeáttétel vagy diverzifikáció hiánya) és 8%-a üzleti tényezők (pl. rossz brókert választottak) áldozata lett.

Alapvető fortélyok

A fent említett magas összegeket nem a semmiért kérik el azok, akik ilyennel foglalkoznak. Valóban rengeteg munkát kell fektetni egy átfogó vizsgálatba, azonban leírok néhány alapvető folyamatot (operációs átvilágítás szempontjából), amivel a legegyszerűbben megfogható csalókat talán ki lehet szűrni:

Google keresés. Banálisnak tűnik, de sokszor találhatunk figyelmeztető vagy elgondolkodtató információkat a befektetésről, a cégről és a vezetőikről. Próbálkozthatunk a “név + scam”, “név + scandal” stb. kifejezésekkel.

Külső szolgáltatók. Nézzük meg, ki az alap letétkezelője, adminisztrátora, könyvvizsgálója. Madoff adminisztrátora (ilyen Magyarországon nincs, a letétkezelő és a forgalmazó bizonyos feladatait látja el nagy vonalakban) nem volt független, az ő tulajdonában állt. A könyvvizsgáló pedig egy ismeretlen, kis 2 fős cég volt. Ha valaki csak ennyi fáradtságot vett volna, hogy ezt megnézze, már nem fektetett volna be nála.

Éves beszámoló. Ez már egy kicsit haladó feladat, de elég ha elkérjük az elmúlt 3 év auditált beszámolóit. Ha nem adják oda, akkor felejtős a befektetés. Ha azt mondják, hogy még nincs kész a tavalyi, de már közben nyár van (vagyis már rég el kellett volna készülni vele), akkor valami szintén lehet, hogy nincs rendben, de ez önmagában nem kizáró ok. Ha őszre sincs meg a tavalyi beszámoló, akkor gyanakodjunk. Ha megküldik, akkor sok mindent ellenőrizhetünk benne, de ez már egy könyvnyi téma lenne.

Befektetések. Nézzük meg az éves beszámolóban, hogy tényleg olyan befektetések vannak-e tételesen felsorolva, aminek lennie kéne. Pl. részvényalapban részvények vannak, kötvényalapban kötvények, stb.

Ha nem értjük miről szól a befektetés, mibe fektet, hogy működik, akkor fogadjunk fel egy független szakértőt. A fenti négy példa ugyanis csak a felszínt kapargatja még. Egy szofisztikált csaló például mind a négy szempontból meg tud felelni az elvárásoknak, és közben mégis csal. Egy átvizsgálás ára általában meg sem közelíti a lehetséges veszteség mértékét, tehát bőven megéri kifizetni.

 

*Kundro, C. and Feffer, S. (2005): Understanding and Mitigating Operational Risk in Hedge Fund Investments

Visszatekintés 2020-ra

2020 egy roppant nehéz év volt a befektetés kezelőknek, de amint a lenti táblázatban láthatjuk, néhányan így is remek hozamokat hoztak. Sőt, végül mindössze három alap maradt 10%-ot meghaladó mínuszban a figyelt alapok közül.

A bitcoin szárnyalásának köszönhetően a svájci bitcoin trendkövető alap ismét három számjegyű pozitív hozamot hozott 2019 után 2020-ban is. Fontos azt is látni, hogy ha az utolsó negyedévet – amikor a bitcoin árfolyama exponenciálisan emelkedő pályára állt – megelőezően már 42%-os hozamot ért el szeptember végéig, tehát az év végi őrület nélkül is ez az alap állna a dobogó legfelső fokán.

A többi – hagyományos piacokon tevékenykedő – alap számára november jelentette a fordulópontot. A novemberi amerikai elnökválasztást megelező részvény- és kötvénypiaci visszaesést kihasználva számos alap vásárolt be, ami az év utolsó két hónapjában nagyon kifizetődő volt. Például a szeptemberben még 32%-os mínuszban álló amerikai long/short részvény alap novemberben 27%-ot keresett, de a CLO, L/S Credit és az Aegon Alfa is tetemes mínuszból húzta magát vissza az év végi hajrában.

A novemberi kilövés felfelé a részvénypiacokon azonban volt, akinek fájdalmas volt. A korábban csúcsformában lévő global macro alap közel 25%-ot veszített november folyamán, és bár decemberben ebből valamit vissza tudott hozni, végül “csak” 25%-ot hozott 2020-ban, holott szeptember végén még közel 70%-os volt a hozama. Ez a 25%-os éves hozam egyébként megfelel a hosszú távú átlaghozamának, vagyis mondhatjuk, hogy várható volt a korrekció.

Érdekes az is, hogy a 2020 februárját túlélő opció kiíró stratégiák nagyon jól szerepeltek tavaly, pedig ez az év volt a legrosszabb, ami velük történhetett. Az egyik alap november végéig (a decemberi hozamot még nem kaptam meg) közel 25%-ot keresett, a másik 7% feletti hozamot ért el, míg a legrosszabb ilyen alap a listánkon is kevesebb, mint 5%-os bukóval úszta meg ezt a számukra rettenetes évet.

A lenti listáról az én kedvenc alapom egyébként még mindig a long/short volatilitás alap, ami a legegyenletesebben keresett majdnem 20%-ot a tavalyi év folyamán. Nem hiába írtam róla korábban a válságálló alapokról szóló cikkben is.